A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek

Ha engem az égi ditső vég szózatnak Szent törvényi egykor mennybe felhivatnak Majd örömest fel száll lelkem ti hozzátok Addig is álmotok nyugtán aludjatok. Béke hamvaitokon. A korábbi időkben a könnyen korhadó fából készült epitáfiumok megvédése igen sok gondot okozott a hozzátartozóknak. Kőből, márványból csak ritkán készíthették emlékműveiket, mert azt messze földről kellett szállítaniok és igen drága volt. így ismét a helyben fellelhető anyaghoz kellett folyamodni. Legalkalmasabbnak látszott a jó debreceni agyagból égetett tégla és az 1700-as évek végén a sírok elé már falat emeltek s erre erősítették fel a fából készült epitáfiumot. így a talajból felszívódó nedvesség nem pusztította el oly rövid idő alatt a fenyőfából készült felirati táblákat. 15. ábra. Kémeri Mikó család temetkezési helye, 1831 Az 1831-ből való „Nemes Kémeri Mikó Nemzetiségnek temetkező helye" már homlokzati díszítéssel készült téglából falazott epitáfium, mely vakolva előugró párkánnyal van kiképezve. Eredetileg a Kossuth utcai temetőben állott. (15. ábra) Védelmére az idő viszontagságaitól, cserépfedéssel és kupás szegessel látták el. A családot feltüntető felírás részére vörös márvány táblát erősítettek fel, míg a koszorúk elhelyezésére kovácsoltvas kampókat falaztak be. Az elhaltak epitáfiumát az így elkészített falra helyezték el és mögötte ásták meg a sírt. Eze12 Évkönyv 177