A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek

a köztemetőbe helyezték át a tetem átszállításával. A kő hatszög keresztmetszetű, koporsó alakú fekvő hasáb, a fej felé kónikusan szélesedő és magasodó mérettel, de minden tagozat nélküli sima kiképzéssel mint a Méliusz Péter és Komáromi Csipkés György síremlékénél láttuk. A felső részen egy, a két ferde lapján kétkét sor latin nyelvű felírással. A kő hossza 2,10 méter, szélessége 0,62, illetve 0,46 méter, magassága 0,48, illetve 0,36 méter. Valószínű a most ismertetett koporsó alakú sírköveken kívül még több síremlék készült hasonló kivitelben, de ezek idők folyamán vagy elpusztultak, vagy a temető homokjában elsüllyedtek és csak később kerülnek napvilágra. De az bizonyos, hogy a debreceni embernek több évszázadon keresztül kedvelt síremlék formája volt e szarkofág. A véletlen hozta napvilágra az 1786-ban elhunyt Hatvani István híres kollégiumi professzor sírkövét, mely elüt a most ismerteit síremlékformától. A kő álló tábla alakú 1,60 méter magas, 0,80 méter széles és 0,30 méter vastag. Eredetileg a régi Péterfia utcai temetőben állott, melyet 1812-be n számoltak fel. Ismeretlen körülmény következtében, ferdén ketté fűrészelve a jelenlegi Péterfia utca 11 számú ház kapuoszlopaiba került befalazásra kerékvetőnek. Az épület átalakítása alkalmával 1883-ban az egyik reáliskolai tanár lett figyelmes a kibontott kő írást tartalmazó lapjára, melynek a megfejtése után kiderült, hogy a nagy debreceni professzor sírköve. Az eredeti sírirat 358 betűjéből ma már csak 276 betű olvasható ki. A síremlék összeállítása jelenleg a Kollégium lépcsőházának második emeleti pihenőjén van elhelyezve. E síremlék bizonyság amellett, hogy a korábban ismertetett síremlékformák mellett használták az egyszerű tábla alakú sírkövet is, mely sokkal alkalmasabb volt a hosszú sírfeliratok felvésésére. De ez időben még a kőből készült síremlék igen kevésvolt a temetők fej faerdejében. Jellegzetes a katolikus temetőben Batthiány Alajos 1818-ban hazai vörösmárványból készült síremléke, mely egyesíti az előbbi időkben alkalmazott emlékműformákat. (8. ábra) A sír lefedésére lépcsős alapzaton nyugvó, zárda boltozatszerűén kiképzett fedkövet alkalmaztak, míg fejrésznél lapos tábla alakú álló 8. ábra. Bathhiány Alajos síremléke, 1818 168