A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek

4. ábra. Dobozi III. István sírköve, 1710 felülete több helyen kifagyott, elmállott. A teljes szöveg ma már nem olvasható ki. De Szűcs István a Debrecen történetének írója, az 1871-ben megjelent könyvében

36 még teljes egészében így közölte le: „A koporsó alakú sírkő egyik végén a család czímere (sólyom madár zöld dombon, három buzakálászt tartván fel lába egyikében (és D. 1.1710. 29. August, másik végén pedig: Anno aetatis (suae) 27. olvasható A koporsó tetején: Colossus lugens anno 1710. creatus (1710-dik évben állított gyászravatal) betűzhető ki. A koporsó jobb oldalán következő versek olvashatók Dobozy illustris Stephanus requiescit in umbra Tertius, hoc Patriae spes tumultus humo; Anglia vidit eum, mirataque Belgica tellus Bis, sed lethali vulnere pestis abit. (E versek értelme magyarul ím ez: Harmadik jeles Dobozi István nyugszik az árnyékban, a haza reménye, a földbe temetve. Két ízben látta őt Anglia, s csudálta őt Belgium,) de a dögvésznek halálthozó sebe miatt elenyészek). A kőkoporsó balfelén e versek olvashatók: Magnanimum sequitur generosa propago parentem, nomen jure gerens, Patris el omen habens, Ut virtute Patrem, sic fatis aequat eundem Sorsque manet juvenem, quem miseranda senem. (A lelkes apát követi nemes sarjadéka, joggal viselvén atyjának nevét és jelentőségét. Miként erényével, úgy halálával is egyenlővé lőn atyjával; s az ifjút éppen oly szánandó sors érte, mint az öreget".) 164