A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek

tett Mester utcain kívül a Péterfiai a jelenlegi Hadházi, Kardos és Dobsina utcák által határolt területen (19 számmal jelölve), a Csapó utcai pedig a Csapókert előtt a Szabadság útja, Mikes Kelemen utcáknál a régi zsibvásár helyén határozhatók meg. (20 számmal jelölve) A Várad utcai pestises temetőnek minden nyoma elveszett. Az 1831. évi kolerajárvány temetőinek kijelölésére 1831. július 28-án tartott üléséből „az egészség dolgára ügyelő Kis Bizottság" az alábbi jelentést tette, az eredeti feljegyzés szerint:

27 „A Felsőbb K. Rendeléseknél fogva az illyen veszedelmes nyavalyában a meg holtak temető helyeinek külön kellettvén lenni a' Rendes Temető hellyekről Senator Laky László és Népszószóló Pándy Károly urak kiküldettetnek a' végett, hogy minden fő uttza előtt nézzenek ki Temető helyeket, — stb. Még ezen Rendtartási Jegyző könyv ki írt czikkelye vétele előtt Népszószóló N. Pándi Károly úrral ki menvén a három alsó Járási Ucczák kapui előtt Temető helyeknek szakasztandó helyek köz részére; a Czegléd Ucczai kis ajtó, az Anna és Várad Ucczai kapuk előtt három helyen szakasztottunk ki temető helyeket nevezetesen : A Várad Ucczai kapu előtt a' régi pestises Temető végibe a rendes mostani Temető napnyugati oldalánál, a' Homok és B. falvai kertek között. Az Anna Ucczai kapu előtt a R. Catholicusok Temető hellyek végibe a Csere fele, két szekérút köztt egy fel emelkedett dombos helyen. A Czegléd Ucczai kis ajtó előtt, az Olaj ütő mellett levő régi pestises temető északi oldalába, ugyan csak két szekér út köztt egy darab plágát a' Csapó Uttzai Temetőnek déli oldala erányába. Mind ezen három alsó Járási Temető hellyeket csóvákkal körös körül fel csóváztattuk; és az ezekről készült Tudósításunkat az Egesség Dolgára Ügyelő Ns. Bizottságnak Tudomány végett még 25

a Juli а. с írásba beadtuk. Most pedig a T. N. Tanácsnak is ezen Jelentésünket hivatalbeli kötelességünk szerént bemutatytyuk." E temetők pontos helyét ma már megállapítani nem lehet. Lassan-lassan eltűnnek már a rendes temetők határai is. Mint előbb is említést nyert, a temetők nem voltak körülkerítve — az izraelita temetőt kivéve —, hanem legjobb esetben csak a város kerítéséhez hasonlóan körül árkolva és líciummal benőve. A temető határát így a szükség szerint könnyen változtatták. Csak az első világháború alatt, illetve után készítettek a Honvédtemető, Hadifogolytemető és a Hatvan utcai temető külön részén eltemetett hősi halottak táblája köré maradandó kerítést. A felekezeti temetők bezárása után az utóbbi kerítése elpusztult. A sírok elhelyezésére semmi rendszer nem volt meghonosodva. Mindenki választott magának a hozzátartozói számához arányosítva megfelelő helyet és ott az elhalálozás idejétől függetlenül, tetszés szerint temetkezett. E sírhelyek majdnem kizárólag összefüggő családi sírhely jellegűek voltak s a legritkább volt az egyedül álló sírhant. Ha valamelyik család megfogyatkozott a sírjait nem gondozta, a mellette levő nagyobb lélek számú család e területet felhagyottnak nyilvánította és rátemetkezett. A város és az egyház ügyintézésének 1752-ben bekövetkezett kettéválása természetesen még inkább gazdátlanná tette a temetőket, mivel a város megtartotta a tulajdonjogot, de nem vállalta a gondozását.

28 A használata viszont megmaradt az egyháznál, behatóbb rendelkezési jog nélkül. A katolikus egyház 157