A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek

Sápi Lajos A régi debreceni temetők és síremlékek Régi vágya vált valóra a debrecenieknek 1932-ben, mikor megnyitották az új köztemetőt. Eltűnt Debrecen utcáiról a sárga homokkal felszórt gyászház udvar, az éneklő deákokkal kísért jellegzetes halottas menet és megszűnt a régi felekezeti temetőkbe a temetkezés. Szegényebb lett a város egy évszázadok óta kialakult egyházi és társadalmi szokással, de ezzel megszűnt a halottas házaknál a ravatalozás is ami, — különösen nyári hónapokban, — igen egészségtelen volt. A bezárt temetők ma már lassan átalakulnak parkokká, lakónegyedekké és a régi halottak országában új városrész, új élet sarjad ki. Mielőtt teljesen eltűnnének a város életéből a régi temetők, szükségesnek látom megemlékezni azok kialakulásáról, a szokássá vált temetkezési módokról, valamint az alkalmazott síremlékekről, jellegzetes fejfákról, mert ezek szorosan összefüggnek a város fejlődésének történetével. Időről- időre előbukkannak a város területén a különböző korok temetkezési helyei, melyek azt igazolják, hogy időszámításunk előtt már e terület lakott hely volt. Így aMikepércsi út mellett rézkori temetőt, majd 1935-ben ugyanitt római kori sírokat tártak fel a régészek. 1936-ban a Szabolcs utca 4. számalattnépvándorláskori emlékek kerültek napvilágra, míg 1939-ben a nyúlási repülőtér építésénél neolitikus temetőt tárt fel a véletlen.

1 A város területén ezek a temetkezési helyek azonban még nem igazolják egy összefüggő állandó település létezését, hanem csak amellett szólnak, hogy a különböző korszakokban alkalmasnak találták e helyet huzamosabb letelepedésre az itt átvonuló népek. A várost kialakító első megülések helyei a honfoglalás ideje körül keletkezhettek minden valószínűség szerint, a környezetből kiemelkedő legmagasabb részeken, így a keleti részen Domb és Monti ezredes utca, észak-keleten Szappanos, Meszena és Kölcsey utca, míg nyugaton Csemete, Görbe és Kertész utca környékén, amit igazolni látszanak az 1771-ből reánk maradt legrégibb térképen feltüntetett telek kialakulások is.

2 Független, — valószínűen egy későbbi, — település volt délen a Teleki, Tímár és Vígkedvű Mihály utcák helyén, mely önálló jellegét 1811-ig megtartotta. Ez évben ugyanis teljesen leégett ez a városrész és új telekrendezéssel beolvadt a város szerkezetébe.

3 E települések temetkezési helyei minden valószínűség szerint a területükhöz közel eső alkalmas dombos helyek lehettek, melyet ma már pontosan megállapítani nem tudunk. Lehet, hogy a keleti rész temetője éppen a későbbi Dobozi temető helyén feküdt, míg a déli részé valószínűleg a határán 1812-ben felszámolt területen volt, mely régen e település nevét viselte. 151