A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Módy György: A téglási ásatás településtörténeti vonatkozásai

nembeliektől való 1290—1300 közötti megszerzése idején Téglás már a Dorog-alág birtokában volt. Feltétlenül a tatárjárás előtti megszerzésére utal, hogy templomának patrociniuma, a Boldogságos Szűz, egyezik a nemzetség közös ősi monostoráéval. Abból a tényből pedig, hogy Téglás még véletlenül sem szerepel egyszer sem a Bátori ág és a Dorog-alág, majd az utóbbiból származó családok 1312—1338 közötti ránk maradt osztályos okleveleiben, arra is következtethetünk, hogy ott a Dobi család illetve azt megelőzően I. Dorog és közvetlen ősei osztatlanul birtokoltak s éppen Téglás lehetett birtoklási központjuk. Ha figyelembe vesszük, hogy a szerintünk már a tatárjárás előtt feltétlenül a Gútkeledek kezén levő Cégény, Bolt, Ágoston, Szilas és esetleg Hadház is a névadás típusa alapján a XI. századtól a XIII. század derekáig települtek, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy az ugyan félévszázaddal későbbi névadási jellegű Téglást — ha nem is lakosok nélkül kapták — a Gútkeledek fejlesztették ki. Gondolhatunk arra is, hogy a falu eredeti neve nem Téglás volt, hanem azt esetleg csak a XIV. század első éveiben nyerte téglából épített temploma, vagy földesúri háza után.

35 A vidék népe viszont ismerte a téglaégetést a XII—

XIII. század fordulóján. A feltárt templomocska falait is téglákból, agyagdöngöléssel készítették, az alapba csak ritkán raktak be téglákat, elsősorban a sarkoknál. Nemcsak a templom alaprajza, hanem éppen ez a középkorban az egész Alföldön elterjedt technika is a XIII. század első évtizedére keltezi az építést. A Debrecen történeti határán állott középkori falvak templomait nagy többségükben Zoltai Lajos tárta fel. Ezek kivétel nélkül a XIII. században épültek, kis részük a század első harmadában. A feltáró megfigyelései szerint az alapozás fent leírt technikája mindegyikre jellemző volt. A 14 templom közül 10 mellettsírok is voltak és két esetben a templomot már korábbi, a XI—

XII. századi népesség temetőjére építették, éppúgy, mint Tégláson. A feltárt templomok közül 7 volt kisebb méretű (belhosszúság 12 m-nél kisebb) s ami számunkra jelentős, éppen ezek közül négy mellett találtak téglás (téglakeretes vagy téglamellékletes) sírokat.

36 Ohat, Balmaz, Szalóksámson Zoltai által feltárt kisebbméretű templomai és a körülöttük levő téglássírok pontos analógiái a téglási templomnak és temetőtőnek. Különös jelentősége van az ilyen kisebb méretű és téglasírokkal körülvett templomok közül a Söregi János által 1934-ben a Hortobágy-Görbeháton feltárt, Elep faluhoz tartozó templomnak. Itt a fellelt 7 sírból 4 téglamellékletes volt. Az egyik sírban lelt III. István (1162 —1172) pénz a XII—

XIII. század fordulójára datálja a temetőt, s így a templomocskát is.

37 A fentiekből következtetve és figyelem bevéve azt is, hogy a téglamellékletes rítust lehozhatjuk a XII. századra, a szórványkerámiánkban pedig már X—

XI. századi töredékek is vannak, úgy gondoljuk, hogy a XIV. századtól már bizonyára a XVI—

XVII. századi helyén levő és csak 1664 után helyet változtató Téglás egyik X11—

XIII. századi települési magját találtuk meg, a X—

XI. századi népesség temetőjére emelt kis templomával. Érdekes kérdést vet még fel a Boltra vonatkozó 1321. évi oklevél. Mint láttuk ekkor Bolt frissen szerzett felét Ágoston és Szilas földekkel (terrae Ágoston et Scylas) Bátori Bereck elcseréli a számára kedvezőbb helyen levő Encsencsért. 1334 (1335 ?)-ből adatunk van arra, hogy Azariasfia bolthi András geszterédi népeket vádol Győrkereki földje és erdeje jogtalan használatával. Geszterédi és — szerintünk a regesztában félreértelmezetten — Teleké Ágoston és Szilas nevű tanúkat hallgattak ki.

38 Itt nyilván a Bolt és Geszteréd határa között keresendő Ágoston (telke) és Szilas falvakról van szó. A két település egyszer for141