A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)
Tanulmányok - Mesterházi Károly: Az S-végű hajkarika elterjedése a Kárpát-medencében
Fontos azonban figyelembe venni azt is, hogy a D-Dunántúl az S végű hajkarika elterjedési területének peremén van. A magyar lakosság valószínűleg itt is csak célszerűségből vette át az új ékszert, s nem követte annak divatját. Az alföldi késői elterjedést magyarázhatjuk egyrészt azzal, hogy az alföldi lakosság esetében nagyobb időre volt szükség az új ékszer divatcikké való válására, mint másutt, másrészt azzal, hogy itt tűnik fel legkésőbb az S végű hajkarika. Az, hogy a tipológiai fejlődésnek semmi nyomát nem találjuk, a terület magyar lakosságának abszolút fölényét bizonyítja 203 , s ehhez még számításba kell venni az Alföld peremterületi voltát a hajkarika elterjedési területének szempontjából. Befejezésül foglaljuk össze az elmondottakat. Abból a megfigyelésből indultunk ki, hogy az S végű hajkarika megjelenésének időpontjától divatjának végéig egy jól követhető tipológiai fejlődésen ment át. A legegyszerűbb típusok feltűnésétől a nagyméretű, díszes példányok kialakulásáig több évszázad telt el. Ezért arra a kérdésre kerestünk választ, vajon a Kárpát-medencében megfigyelhetjük-e ezt a fejlődést ? Az S végű hajkarikák leletkörülményeinek vizsgálata során azt tapasztaljuk, hogy Szlovákia és E-Dunántúl területén nyomon követhetjük a típusok egymásutánját, a D-Dunántúlon és az Alföldön azonban nem. A leletegyüttesek alapján úgy látjuk, hogy a Kárpát-medencében nem egy időben terjed el az S végű hajkarika viseletének szokása. Legkorábban Szlovákiában, és valamivel később a Dunántúlon következik ez be. Legkésőbben az Alföldön jelenik meg az S végű hajkarika. A legkorábbi külföldi előfordulásokat figyelembe véve az S végű hajkarika kialakulási helyének Csehország területén tartjuk. A következőkben az S végű hajkarika nagyfokú elterjedtségének okait vizsgáltuk. Ennek során megállapítottuk azt, hogy az Alföldön a szláv és magyar lakosság talán teljesen azonos hajviselete, nevezetesen a csimbókos hajviselet tette lehetővé az S végű hajkarika széles körű elterjedését. Végezetül arra a kérdésre igyekeztünk feleletet adni, mi az oka annak, hogy a tipológiai fejlődés csak a Kárpátmedence ENy-i területén figyelhető meg. Ennek magyarázatát mi abban keressük, hogy a D-Dunántúl és az Alföld az ékszer elterjedési területének peremén van, valamint abban, hogy a Kárpát-medence különböző szláv népességi tömbjeinek kapcsolatai hézagosak voltak. Az S végű hajkarika Kárpát-medencében való megjelenését bemutató térképvázlat használatához: a térképen a lelőhelyeket jelző számok a szöveg leletkataszterének megfelelő jegyzetszámaival egyeznek meg. így pl. a térkép 169. számú lelőhelye a szöveg 169. sz jegyzete alatt feltüntetett lelőhellyel, tehát Szentsimonnal azonos. JEGYZETEK 1 Kralovánszky A.: Arch. Ért. 83. (1956.) 206—212. 2 Kralovánszky A.: Arch. Ért. 84. (1957.) 175—186. 3 Török Gy.: Die Bewohner von Halimba i. m. 10. und 11. Jahrhundert. AH. 39. (1962.) 116-118. 4 Uo. 118. Török Gy. véleménye szerint az S végű hajkarika szélesre kalapált végű változatai inkább a XI. sz. közepére datálhatok. A XI. sz.-ban már a magyar királyi műhelyekben olvasztják az ezüstöt (az Esztergom melletti Kovácsiban: Die Bewohner.. . 103), amelyből a szélesre kalapált S végű karikák készültek, s Esztergomból egy időben vitték a kész árut a kisalföldi és Észak-dunántúli területekre. így ő a nyitrai temetőt későbbi időre keltezi. A nyitrai temető feltárt sírjai azonban arra utalnak, hogy a XI. sz. elejére itt meg kellett szűnnie a temetkezéseknek. Különben miért nem találunk magyar dénárokat a feltárt 165 sírban ? E sírok több mint kétharmada (106 sír) tartalmazott leletet. Nem tartjuk valószínűnek, hogy ilyen gazdag temetőben ne találtak volna csak néhány darabot is, ha ide a XI. sz. közepéig temetkeztek volna. Az viszont nincs kizárva, hogy a halimbai példányok Esztergomban készültek. Fémtani vizsgála107
