A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Mesterházi Károly: Az S-végű hajkarika elterjedése a Kárpát-medencében

Azokban a sírokban azonban, ahol egy vagy kettesével fordulnak elő a karikák, s még inkább olyan esetekben, mikor nemcsak a halánték, hanem a fej hátsó részén is előkerülnek, inkább a haj más jellegű viseletére és díszítésére gondolhatunk. Ez a viseleti mód a haj csimbókos ill. fonatos viseletével kapcsolatos. Ez a viselet az Alföldön lehetett a legelterjedtebb, s az ottani konzervatívabb, elzártabb lakosság körében nagyon sokáig megmaradt. A hajfonatokat egyszerű karikával összefogó magyarság és szláv lakosság is, amelynek már régóta ilyen lehetett a hajviselete

199

, az új, divatos ékszert kezdte hajfonat összefogásra használni. A fonatok hajkarikával való összeszorítása ill. díszítése hosszabb időn keresztül és szélesebb néprétegek körében tette lehetővé az S végű hajkarika viseletét. Ez viszont közvetve arra is utal, hogy az Alföld szláv lakossága bizonyos mértékig különbözött a Dunántúl szláv lakosságától. Ez a különbözőség mint arra Fehér G. és László Gy. már rámutatott, a két terület lakosságának életmódjában is tükröződik. Míg a dunántúli szlávság fő foglalkozása a földművelés volt, s a többi foglalkozási ág ezt csak kiegészítette, addig az alföldi területeken az állattenyésztés volt a legfontosabb megélhetési forrás.

200 Mint már említettük, Szlovákiában és E-Dunántúlon kis fáziskülönbséggel, de megfigyelhető a tipológiai fejlődés, D-Dunántúlon pedig nem. Az Alföldön azon kívül, hogy nem figyelhetünk meg tipológiai fejlődést, még jóval később is jelenik meg tömegesen az S végű hajkarika, mint akár a Dunántúlon. Mi a kérdés megoldását jelenleg két tényezőben látjuk. Az egyik az, hogy a D-Dunántúl és az Alföld a hajkarika kialakulási területétől már távol vannak, peremterületek, ahová nem hullámokban jutnak el a különböző típusok, hanem együtt, a divat változásait érzékenyen nem követve. A másik tényező pedig a Kárpát-medence különböző vonzású szláv lakossága. Nyelvészeti adatok alapján is úgy látszik, hogy az E-Dunántúl szláv lakossága nyelvileg azonos lehetett Szlovákia szláv lakosságával.

201 Ezért közvetlen kapcsolatai lehettek a Duna két partján élő szlávságnak. E közvetlenebb kapcsolat hatásai alól az itt élő D-i szláv népesség sem vonhatta ki magát. így kis időkülönbséggel a dunántúliak átvehették északiabb szomszédaik új divatját. Mivel a köztük levő kapcsolat viszonylag közvetlen volt, a divat fejlődése kis eltéréssel lépést tartott az északabbi területek divatjával. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy az S végű hajkarika e területeken kizárólag a szlávságra jellemző ékszer. Használhatta azt, mint olcsó divatékszert a magyarság is. Erre mutat a Felvidék több magyar nevű S végű haj karika lelőhelye is, melyek között még törzsi eredetű helynév is van (Nyitrakér). Ilyen esetben nem gondolhatunk szláv etnikumra, hanem inkább a szláv eredetű és kereskedelmi forgalomban levő ékszert korán átvevő magyarságra, amely viszonylag közel állt a kialakító szláv területekhez. Hasonló helyzetben vagyunk a dunántúli korai előfodulások egy részénél is. Éppen ezért hangsúlyozzuk, hogy nem feltétlenül szláv lakosságot kell keresnünk az S végű hajkarikás lelőhelyeken, még Szlovákia területén sem. Mint már említettük, az S végű hajkarikát leginkább azon esetekben tarthatjuk szláv etnikum jellemzőjének, amikor viselete diadémszerű, tehát amikor a haj viseleti módja nem a jellegzetes, csimbókos magyar hajviselet. A D-Dunántúl lakosságának szláv rétege bizonyos mértékben különbözött az É-dunántúli szláv népességtől.

202 Náluk is korán, még a X. sz.-ban megjelenik az ékszer, ugyanúgy e terület magyar lakosságánál is, hiszen a kapcsolatok itt is léteznek a két terület között, de a divat átvétele nem a maga fejlődésében történik meg. Ennek oka lehet az is, hogy az E-i és D-dunántúli szlávság kapcsolatai nem voltak oly sokrétűek, mint Szlovákia és É-Dunántúl szláv lakosai esetében. 106