A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-1964 (Debrecen, 1965)

Tanulmányok - Mesterházi Károly: Az S-végű hajkarika elterjedése a Kárpát-medencében

Szécsény — Porpástpuszta (Nógrád m.) S végű karika I. István pénzével együtt egy sírban.

164 Szeged — Makkoserdő dűlő (Csongrád m.) avar sírok között 16 db X—

XI. sz.-i sír, bennük S végű haj karika.

165 Szegvár — Sáphalom (Csongrád m.) XI. sz.-i környezet.

166 Szentes — Kaján (Csongrád m.) 23. sír : vastag S végű karika; 24, sír: I. Endre és I. László denára.

167 Tápé — Lebő (Csongrád m.) I. László denárával.

168 Szentsimon (Borsod-Abaúj-Zemplén m. (Szélesre kalapált S végű karika I. István denárával.

169 Tápiószele (Pest m.) Béla dux és I. Endre denára.

170 Tiszabercel (Szabolcs-Szatmár m.) X. századinak látszó leletegyüttesből.

171 Tiszainoka (Szolnok m.) XI. sz.-i környezet.

172 Tiszakeszi (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) X. sz.-i környezet.

173 Tiszalök — Fészekalj dűlő (Szabolcs-Szatmár m.) 21. sír: egyszerű S végű karika I. István denárával; bordázott S végű hajkarika.

174 Tiszalök-Halmidomb dűlő (Szabolcs-Szatmár m.) S végű hajkarika I. Endre denárával.

176 Tiszalök (Szabolcs-Szatmár m.) egyszerű S végű hajkarika I. László denárával.

176 Tiszalök — Rázompuszta I. temető (Szabolcs-Szatmár m.) I. Istvántól I. Lászlóig terjedő időszak denárai.

177 Tiszalök — Rázompuszta II. temető (Szabolcs-Szatmác m.) I. Béla átfúrt denáraival együtt.

178 Tiszavasvári (Szabolcs-Szatmár m.) I. Béla denárával.

179 Tótkomlós (Békés m.) I. László és III. István pénzével együtt.

180 Tótkomlós (Békés m.) XI. sz.-i templom maradványai mellett négy sír, bennük S végű karika.

181 Tömörkény — Jajgatóhalom (Csongrád m.) I. László és III. István denáraival együtt

182 Varsand — Gyulavarsánd (Románia) egyszerű és bordázott S végű karika meghatározatlan Árpádkori pénzzel.

183 Milyen következtetéseket vonhatunk le a fentebbi adatgyűjtésből ? Első sorban azt, hogy az S végű hajkarika elterjedése, használatának szokása a Kárpátmedencében, annak egyes tájegységein különböző időkben kezdődött meg, de az egyes területeken belül is korábbi és későbbi előfordulásokkal találkozunk. Vizsgáljuk meg először azt, hogy mit tapasztalunk a szlovákiai lelőhelyek esetében. A szlovákiai lelőhelyeket vizsgálva szinte szemtanúi lehetünk az S végű hajkarika tipológiai fejlődésének. Legkorábbi megjelenésétől a XII. sz. elejéig, sőt majdnem közepéig nyomon kísérhetjük típusainak egymásutánját. Korai, X. sz. második felétől kezdődő előfordulásokkal számolhatunk Szlovákiában. A legkorábbi lelőhelyek közé tartoznak Hetény, Perse, Nyitrakér, Nemesócsa, Naszvad, stb. E lelőhelyeken a legfiatalabb típusokat is megfigyelhetjük. Általában kisebb méretű, vékony bronz példányok ezek, kísérőleleteik pedig sima és pödrött végű karikák, korongos csüngők stb. A X. sz. utolsó évtizedében, de valószínűen már előbb is megjelenik Szlovákiában egy új típus, melyet Caplovic nyitrai típusnak nevezett el.

184 Ennek legkorábbi előfordulását Nyitráról, a Zobor alatti temetőből ismerjük, s valószínűen hasonló korúak a zsitvabesenyői darabok is. Jellemzőjük, hogy vastag bronz vagy ezüst huzalból készültek, s végük szélesre kalapált. A XI. században e típus Szlovákia és E-Dunántúl területén elterjed. Előfordulnak Molnoson, Szomotoron, Hetényben, stb., a XI. sz. közepétől pedig Dunántúlon is. 102