A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Szabadfalvi József: A debreceni mézeskalácsos mesterség

A debreceni mézeskalácsos mesterek számát azonban nem lehet pontosan megállapítani a céhes mesterek számából. Igen nagy számban dolgoztak városunkban évszázadokon át céhen kívüli, úgynevezett kontár mézeskalácsosok. A céh megalakulásakor kiadott szabadalomlevelek is nagyszámú kontárként dolgozó mézeskalácsosokra utalnak, bár a céh mindent megtett, hogy megakadályozza munkájukat. Az 1762-es classificatio is arról tudósít, hogy sokkal több a kontár, mint a céhes mester.

80 Schwartner M. statisztikája szerint 1807-ben tizennégy céhes mester mellett csak Debrecenben ötvennégy kontár mézeskalácsos élt és dolgozott. A XIX. század későbbi éveiben már kormányrendeletek biztosítják a céhen kívüli ipargyakorlás jogát.

81 A kiegyezés után a nagyon égető iparkérdést az országgyűlés is többször és hosszasan tárgyalta. Ebben az időben, 1869-ben, a debreceni céhek nevében a céhmesterek feliratot intéztek a képviselőházhoz. A feliratot a mézeskalácsosok nevében Konrád János céhmester írta alá. Feliratukban azt hangsúlyozták, hogy a céhek eltörlése és az iparszabadság nem alkalmas a mi hazai iparviszonyainkra.

82 Minden erőfeszítés ellenére 1872-ben végérvényesen kimondták a céhrendszer eltörlését.

83 Elmondhatjuk tehát, hogy az elmúlt évszázadokban nem a céhes, hanem jobbára a „kontár' mesterek képviselték a mézeskalácsosságot Debrecenben. A mai mesterek is, de még inkább a történelmi adatok azt tanúsítják» hogy szokásban volt a mézeskalácsosoknál a mesterség apáról fiúra való 1. ábra. Kerékgyártó Sándor lakásának és műhelyének alaprajza: A. Üzlet. B. Szoba. C. Raktár. D. Folyosó. E. Konyha. F. Kamra. G. Műhely: 1. és 5. tábla, 2. szekrény, 3. törőpad, 4. kiskemence, 6. lisztesláda, 7. kavaróteknő, 8. gárb, 9. vízcsap, 10. nagykemence. 98