A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Komoróczy György: A munkásmozgalom történetének néhány kérdése Hajdú-Bihar megyében az ellenforradalmi korszak idején (1920–1944)

nászt közvetített a polgármesterhez, amely előadta, hogy „a szakszervezeti iroda napról-napra tele van kétségbeesett családapákkal. . . Lehetetlen az, hogy a városok leggazdagabbika ne tudjon segíteni a nyomorgó és szenvedő polgárain."

77 A pénzügyminiszter 1925 május 11-én jelenti a miniszterelnöknek, hogy ,,. . . a debreceni dohánygyár munkásainak erkölcsei a hosszantartó munkásmozgalmak, valamint a forradalom és az ezt követő román megszállás alatt annyira lezüllöttek" — szerinte —, hogy erélyes intézkedésekre van szükség.

78 Üzemek hosszú sora szűnt meg az 1929/33. évi világgazdasági válság idején

79 s ez, valamint az uralkodó osztály belső rothadtsága, a kapitalista rendszer tarthatatlansága a dolgozó emberek, elsősorban a munkások és parasztok, megélhetését szinte lehetetlenné tették. A vitézi székkapitány maga is kénytelen elismerni 1931 aug. 31-én a főispánhoz előterjesztett jelentésében, hogy a lemondott kormány könynyelmű gazdálkodása és a kormány által elnézett immoralitások miatt a tömeghangulat már majdnem,forradalmi volt."

80 (Kiemelések tőlem, K. Gy.) Egy hónappal később, szept. 2-án azt állapítja meg a debreceni rendőrkapitány, hogy „július hóban kezdődött világgazdasági válság augusztus hóban fokozottan éreztette hatását. . ., a lakosság körében politikai szempontból az elkeseredés állandóan növekedett. A közhangulat változatlanul izzó és túlfűtött volt." Majd hozzátette: „Sokan azt hitték, hogy Bethlen kormányzati rendszerét szociáldemokrata, majd esetleg forradalmi úton kommunista rendszer fogja felváltani."

81 (Kiemelés tőlem, K. Gy.) A forradalmi helyzet következményeitől tehát a kormányzat rettegett s a tömegek és a jobboldali vezetés ellentmondásai abban is megnyilatkoznak, hogy nem szervezték a forrongó tömegeket a politikai harcra. Megállapítja ezt az ellentétet maga a vitézi székkapitány is, amikor jelenti a főispánnak, hogy „a debreceni szocialista munkások körében igen nagy az elégedetlenség a párt vezető rétegeivel szemben a debreceni munkásbankban kipattant panama miatt."

82 Ennek a sikkasztásnak részleteit is ez után kell majd kidolgozni, de politikai következményei hosszú időn át érvényesültek s végül a Szociáldemokrata Párt vezetősége nagy részének leváltásához vezettek. A munkásság forradalmi érlelődésének a fentiek alapján megállapíthatólag is több oka volt: egyrészt a teljes politikai jogfosztottság, másrészt a megalkuvó vezetés jobboldali magatartása, de nem kisebb mértékben az előbbieknél a leromlott anyagi helyzet, a súlyos munkanélküliség. Utóbbi állott előtérben a tárgyalások alkalmával, az játszott fontos szerepet a tüntetések idején; a „munkát, kenyeret" jelszó megdöbbentő és tragikus nyomort árult el s érthető, ha elsősorban az ebből eredő szenvedés fűtötte a gyűlöletet az uralkodó osztály ellen. Debrecen közgyűlése állapította meg 1932 febr. 12-én, hogy a munkanélküliség „kiszámíthatatlan következményekre vezethet;"

83 az egészségtelen munkahelyekről többek között a kefegyárnál keserű és vádló jelentést terjeszt elő a kerületi tisztiorvos. 1938-ban a 327 férfi és 245 női munkás lehetetlen körülmények között dolgozott.

84 Állandó panaszokat olvashatunk a női munkaerők kisemmizéséről

85 különböző időkből, sőt 1926-ban a női munkaerők közigazgatási alkalmazásának megszüntetését kívánta egy bizottsági tag.

86 * * * ft* 83