A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Komoróczy György: A munkásmozgalom történetének néhány kérdése Hajdú-Bihar megyében az ellenforradalmi korszak idején (1920–1944)

Szociáldemokrata Párt vezetőinek áruló többsége az első világháború alatt... a burzsoázia szolgálatába szegődött." De tény az is, hogy ezzel a vezetőséggel szembeszegült a párton belül már korán kialakult baloldali mozgalom, amely széles körű tömegbázisra támaszkodott mindkét megyében kezdettől fogva.

63 Különösen élesen jelentkezett ez a szembenállás az 1930-as években az osztályszervezetek különböző formáiban s ezekről a helyi rendőrség jelentései megemlékeznek.

54 Nem véletlen, hogy 1941-ben a debreceni törvényhatósági bizottsági közgyűlés — Pest megye határozatához csatlakozva — a Szociáldemokrata Párt határozott betiltását és a Népszava terjesztési jogának megvonását illetve a lap megszüntetését követelte a kormánytól.

55 A kapituláns jobboldali vezetőséggel szemben a párt tömegei a haladás oldalán állnak s ezt a rendőrség maga is leszögezi, amikor — általánosítva — megállapítja, hogy „a Szociáldemokrata Párt... az első naptól kezdve és a fennálló uralkodó rendszer ellen a legszélesebbkörű és a legszélsőségesebb agitációt fejt ki . . . úgy városunkban, mint vidéken .. ."

6e A harcos tömegek nyomására tisztították meg a párt vezetését Debrecenben az 1930-as években s ez a rés a tömegek s a jobboldali irányítók között a világháború felé közeledve mélyült, szakadékká erősödött. Élénk politikai tevékenységet fejtettek ki a baloldali érzelmű párttagok, akik eddig még ki nem mutatott módon föltétlenül az illegális kommunista szervezetek irányítása alatt álltak.

67 Sajnos, a szociáldemokrata balszárny szervezetlenebb volt s emiatt elmaradt a történelmi helyzet lüktető követelményei mögött.

58 Nem tudott egységes állásfoglalást tükröző stratégiát kidolgozni.

69 Ilyen ellentétek mellett következett be, hogy pl. 1930 szept. 1-én Debrecenben kb. 1500 munkás vonult fel az országosan szervezett „néma tüntetés" alkalmából, de a jobboldali Györki szociáldemokrata képviselő felszólítására a Munkásotthonból hazatértek.

60 Ugyanakkor Balmazújvároson egy halálesettel végződött hatalmas tüntetés 1932 ápr. 7-én szervezetlenség miatt nem tudott továbbfejlődni.

61 A sztrájkokat is igyekezett leszerelni a jobboldali vezetőség, többek között az 1937 aug. 19—szept, 4. között tartó kőművessztrájkot,

62 az 1938 aug. 22—31. között forrongó cipőipari sztrájkot, amely a Kovács Sándor-féle üzemből indult ki,

63 vagy az építőipari munkások 1939 márc. 28—ápr. 15. közötti nagy megmozdulását

64

, nem beszélve a téglagyári munkások 1942 jún.-ban lezajlott és 150 munkást megmozgató sztrájkjáról.

66 Kiváló szakmunkások nem jutottak kenyérhez s nem tudott érvényesülni az 1938-ban megalakult asztalos munkaközösség sem, amely jelentette a polgármesternek, hogy „az asztalosipar legképzetebb művészi ízléssel dolgozó szakmunkásai manapság legtöbbször korgó gyomorral, lehanyatlott kézzel" várják a megbízást.

66 A jobboldali vezetés a munkásoknak ezt a spontánul kirobbanó feszültségét nem tudta helyes irányban összefogni s nem is akarta politikai harccá fejleszteni az elkeseredést. Ami forradalmi megmozdulásként jelentkezett a megyében és a megyeszékhely Debrecenben, vagy Bihar megye községeiben, az föltétlenül az illegális kommunista befolyás érvényesüléseként értékelhető, akikhez a Szociáldemokrata Párton belül élő harcos tömegek s egyes baloldali magot alkotó vezetőségi tagok minden helyzetben csatlakoztak. Mert ennek a baloldali magnak létezését, szervező és forradalmi tevékenységét nem lehet kétségbevonni. 6 Évkönyv SÍ