A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Komoróczy György: A munkásmozgalom történetének néhány kérdése Hajdú-Bihar megyében az ellenforradalmi korszak idején (1920–1944)

nak a visszaemlékezések, ha egyáltalán összegyűjtöttük már azokat; feltáratlanok nagyrészt a munkásosztály és dolgozó parasztság életének tárgyi emlékei, melyek mind-mind egy-egy mozaikját nyújtják magának a munkásság küzdelmének a kenyérért, a jobb életért, a győzelemért. Ezeknek szem előtt tartása mellett teszünk az alábbiakban mi is kísérletet Hajdú-Bihar megyék és Debrecen város egyes kérdéseinek kétsíkú megvilágítására. A kétsíkúsag nélkülözhetetlen módszerként tárul elénk, miután a két alapvető osztály szembenállása, harca a mi területünkön is jelentkezett a történelem folyamán éppen úgy, mint másutt az országban. Sem a megye, sem annak legnagyobb városa: Debrecen nem mondhatja el magáról, hogy egyértelműen haladó vagy elmaradott volt; kettősség mutatkozott s ennek a kettősségnek harca vezetett a magyar történelem eddig legnagyobb eseményéhez, a volt uralkodó osztályok bukásához s a volt kizsákmányoltak győzelméhez a felszabadulás tényének bekövetkezése után. Ez a történelmi nézőpont megfelel az igazságnak.

2 Egyszer majd el kell jutnunk odáig s az erők egyesítésével meg kell szerveznünk a helytörténeti kiadványmunkát oly módon, hogy lehetőség nyíljék mindezeknek a kérdéseknek részletes feltárására, monográfia-szerű, feldolgozására. De nem kevésbé lényeges a felszabadulás utáni fejlődés megírása sem, kezdve a pártok megalakulásától, az üzemi bizottságok tevékenységének, a munkásszövetkezeteknek, a földreformnak, a politikai pártok harcának, a népfrontpolitikának, a munkaversenyeknek» a munkás-paraszt szövetség alakulásának bemutatásán keresztül a proletárdiktatúra kibontakozásáig, majd végső győzelméig, a szocialista gazdasági és társadalmi rendszer alapjainak megszilárdulásáig. Ezeknek a tényezőknek együttesét hogyan irányította, szervezte és vezette győzelemre a Kommunista Párt s hogyan számolta fel hazánkban, megyénkben a kizsákmányolást: van-e ennél megrázóbb eredménye a felszabadulás utáni harcnak, magának az életnek, melynek következményeit láthatjuk gazdaságban, kultúrában, jogrendszerben, államéletben s mindenütt, az élet bármelyik területére tekintünk? S mindezek összefüggnek a múlt küzdelmeivel, tapasztalataival. Ezek a módszertani és problémavizsgáló szempontok vezetik a történész tollát, amikor most csak egy szűk körben kell megvizsgálnia a célkitűzéseket helyi vonatkozásban. A Hajdú-Bihar megyei munkásmozgalom ellenforradalmi korszakának ez ideig szegényes irodalmi feldolgozásai állnak rendelkezésre. A proletárdiktatúra korszakáig vannak már feltárt adatokra épülő tanulmányok, de azok is inkább Debrecen sorsát vizsgálták. Különös hangsúlyt nyer ezen a téren a Varga Zoltán szerkesztésében napvilágot látott: A debreceni munkásmozgalom története 1956 (Debrecen) c. munka, valamint a „Tanácsköztársaság Hajdú-Biharban" 1959 (Debrecen) с kiadvány, továbbá Fehér Andrásnak és Farkas Dezsőnek több részlettanulmánya. Azonban ezek sem foglalkoznak az ún. Horthy-korszak történetével, amelyre inkább csak kisebb cikkek utalnak, nem szólva „A hatszázéves Debrecen" c. dokumentumkötet anyagáról (Debrecen, 1961), amely csak a város problémáit érinti a dolog természeténél fogva. Inkább az országos jellegű feldolgozások nyújtanak támpontokat a helytörténész számára is, elsősorban a Párttörténeti Közlemények hasábjain. A kutatónak tehát a levéltárak gazdag forrásaihoz kell fordulnia, ha témáját meg akarja ismerni.

8 A Tanácsköztársaságot megyénkben is az imperialista ellenforradalmi bojár csapatok verték le, a belső reakció támogatásával és örömujjongása mellett. A hatalmat átmenetileg kezükbe ragadták és megkezdődött az országban az ellenforradalom 25 éves időszaka. A debreceni uralkodó osztály a román imperialista csapatokra támaszkodva az egész megyét irányító burzsoá diktatúrát valósított meg, mindjárt 1919-től kezdve; nemcsak a forradalmi törekvésekkel szállt szembe, hanem a polgári demokratikus követelményeket is soknak tartotta. A székhelyváros és a megye társadalma lelkileg, gazdaságilag, politikailag teljesen kettészakadt, a szakadék az évek folyamán állandóan mélyült. 1921. febr. 2-án a városi tiszti főügyész helyettese nyíltan bevallotta, hogy „amikor az oláh csapatok Debrecenbe bevonultak, és itt a proletárdiktatúra végetért, a városi rendőrséggel párhuzamosan a megszálló csapatok is üldözőbe vették a kommunizmusban szerepet játszó egyéneket és egész tömegeket összeszedve internáltak". Már 1919. szept. 17-én szervezett ellenforradalmi erők kérték a Hon76