A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Kiss Sándor: A debreceni Református Kollégium és diákjai 1848/49-es szabadságharcban

Az ifjúság kérése, felajánlása nem volt üres szó, lelkesedésük nem volt szalmaláng, mert közel ötszáz kollégiumi diák jelentkezett a nemzetőrségbe. Március 26-án nagy ünnepség keretében adták át a zászlót a kollégiumi diákok nemzetőri csapatának. A zászló átadás alkalmán Péczely József főiskolai igazgató-professzor mondott ünnepi beszédet.

8 Az egyházkerületi közgyűlés hozzájárulásával tekinetettel a rendkívülikörülményekre a tanári kar „calculus-adás" mellett (a bizonyítványok kiadásával K.S.) elbocsátotta nemcsak a főiskolai, henem a középiskolai ifjúságot is.

9 A középiskolások elbocsátása is indokolt volt, mert a két felső osztályból sokan jelentkeztek a főiskolai ifjúsággal együtt a nemzetőri csapatba. 1848 március 27-én lezárul a félév a debreceni Kollégiumban. Megkezdték ugyan a második félévet május 4-én, de csak május 29-ig tartott. Külön névjegyzék nincs a második félévről, amelyet pedig máskor rendszeresen elkészítettek. Ettől kezdve több mint egy évig szünetelt a tanítás a Kollégium főiskolájában és gimnáziumában.

10 A kollégiumi diákság nem tétovázó, példamutató, nagyszerű magatartása, lelkesítő felajánlása előtt mindenki dicsérő elismeréssel adózott. Ennek ellenére — szinte csodálatos és érthetetlen előttünk — ez a tűz Debrecenben alig — alig terjedt. Debrecen lakosságát a diákság tüze nem tudta felgyújtani, nehezen kapott lángra. A város vez etősége többször intézett felhívást Debrecen férfiaihoz, hogy jelentkezzenek a nemzetőrségbe, de feszólításaiknak kevés az ereedménye.

11 Amikor azonban nagyon komolyra kezd fordulni a helyzet, Debrecen tősgyökeres polgárai is odaállanak a nemzetőrök közé.

12 A város vezetősége felszólítja a diák-nemzetőröket, hogy olvadjanak be a városi nemzetőrség soraiba. A kérés indokolása, hogy az 1848. évi XXII te. nem engedi meg a külön csapat felállítását, de egyébként sem volna helyes a diákok részéről külön csapatba való tömörülés, ,,most midőn a külön osztályoknak egymásba olvadni kelletik".

13 A debreceni diák-nemzetőrökről keveset tudunk. A debreceni önkéntesek 10-ik zászlóalja július 28-án elindul Szeged felé.

14 Nem tudjuk, hogy a diákok ebben a csapatban voltak-e, vagy egy másikban, amely Nagyvárad, Arad felé indult harcba. A szabadságharcban útjukat követni nem tudjuk. A kollégiumi iratok között egyetlen diákról találunk ide vonatkozóan részletes feljegyzést. Ez Veress Sándor harmad éves bölcsészettanhallgató, apja református lelkész volt Sarkadon. Végig küzdötte a szabadságharcot, honvéd-főhadnagy volt. Amikor az osztrák udvarnak a cári orosz hadsereg segítségével sikerült győzelmet aratnia a szabadságáért küzdő magyar népen, Veress Sándor is sok társával együtt Konstantinápolyba emigrált. Több évet töltött Konstantinápolyban, majd onnan Olaszországba ment és beállt az olasz hadseregbe, s részt vett az olasz-osztrák háborúban. 1884-ben távol hazájától, idegenben halt meg.

15 Ezenkívül még a következő három diákról tudjuk, hogy hol estek el: Bakos Lajos VI. éves a piski hídnál, Szekeres Gedeon V. éves a móri csatában, Jéger Károly IV. éves diák Buda ostrománál.

16 Ez is azt mutatja, hogy valóban nem egy külön-csapatban maradtak, és mentek a harcba. Ennek az ifjúságnak milyen volt a tanári kara, erre jellemzésül csak annyit említünk meg, hogy 1848 júniusában Kossuth Hírlapját és az 55