A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Ditróiné, Sallay Katalin: A Déri Múzeum késői habánjellegű fenékbélyeges fajansz edényei (Adatközlés)

JEGYZETEK 1 A habán jelzésekkel az irodalomban mindössze három helyen találkoztam: a) Majláth Béla: Agyagiparunk történetéből. I. Archaeológiai Közlemények. XIII. köt. 1879. 40—52. b) Malonyai Dezső: A magyar nép művészete. V. köt. Bp. 1907. 283. c) Csányi Károly: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei. Bp. 1954. IV—VI. tábla. Majláth Béla i. m.-ban 161 ismert magyarországi fajansz-jegyet, és 32 általa ismeretlen jegyet mutat be. Malonyai i. m.-ban 32 mesterjegyet közöl, és Csányi Károly i. m.-ban 109 db jegy szerepel. Mester jegyeket említenek: Dr. Siklóssy László: A magyar keramika története. Holies, Tata, Stomfa. Bp. 1917., Krisztinkovich Béla: Az Iparművészeti Múzeum újkeresztény fajanszai. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei III—

IV. kötete. Bp. I960., és Gy. Krisztinkovich Mária: Az újkeresztény keramika kezdetei és európai párhuzamai. Művészettörténeti Tanulmányok. Bp. 1960. Tanulmányaikban a mesterjegyek rajzát egyikük sem közli. A habán edények stíluskritikai vizsgálatára mintaszerű Krisztinkovich Béla: „Nobilis amphorarius magister" című tanulmánya, mely a Művészettörténeti Értesítő 1958. évi 2—3. számában (134—141. p.) jelent meg. Dolgozatom elkészítése után jutott kezembe Katona Imre: A habán kerámiáról című cikke (megjelent a Művészet 1962. júliusi számában: 24—26. p.). A magyarországi habán kerámiaművesség egész történetét tömören összefoglaló cikk értékes megállapításai mellett tartalmaz nem teljesen helytálló megállapítást is. A XVIII— —

XIX. századi késői habán edények „elszíntelenedése" nem igazolt, hiszen csupán az általam ismertetett anyag a nála említett sárga-zöld szín mellett kék, mangánlila,, mangánbarna és ciklámenpiros színt is visel. 17« 259*