A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Ditróiné, Sallay Katalin: A Déri Múzeum késői habánjellegű fenékbélyeges fajansz edényei (Adatközlés)

Ditróiné, Sallay Katalin A Déri Múzeum késői habánjellegfi íenékbélyeges fajansz edényei (Adatközlés) A Déri Múzeum iparművészeti gyűjteményében számos habán készítmény van. A habán fazekasok müveinek hitelességét nemcsak egyöntetű technikájuk, színezésük igazolják, hanem sokszor évszámok. Jelen dolgozat célja azoknak a daraboknak ismertetése, melyeket készítője kézjegyével, jelzésével ellátott.

1 Tányéron, tálon általában nincs jelzés, csak korsókon, kancsókon, — vagy ahogy Erdélyben nevezik: bokályokon. Az edényeken gyakran találunk feliratokat és évszámot, de csak egyikmásik tányér vagy korsó őrzi a készítő nevét vagy monogrammját. A későbbi darabok között, így az 1743—1873-ig terjedő időszakból is sok évszámmal ellátott tárgyat találunk. A Déri Múzeumban levő darabok közül 48 db korsó és 4 db tányér van mesterjeggyel ellátva. A díszítésre használt fémoxid festékeket maguk készítették, s a Felvidéken és Erdélyben is festékőrlő malmaik voltak. Jellemző színeik a sárga, zöld, kék, a későbbi— 18. századtól — darabokon a mangánlila is. Díszítményül legtöbbször virágot használtak, tulipánt, gránátalmát, sokszirmú százszorszépet, ún. „csillagvirágot", rózsát. Ezekre az a jellemző, hogy bár a virágok formáját természethüen festették, arra olyan színeket raktak fel, amilyen a természetben nem fordul elő, pl. kék rózsa, mangánlila levelek stb. Míg a korai darabokon gyakran őzet, szarvast, a későbbieken ezek mellett néha nyulat, madarat, a 17. század utolsó harmadától céhjelvényeket találunk. Az erdélyi edényeken sokszor fordul elő geometrikus díszítés is: a hullámos, kígyós vonal ágakból, levelekből, kunkorodó vonalakból egyaránt megtalálható mind az erdélyi, mind a felvidéki darabokon. Újkori müveiken — értjük alatta a 19. század közepéig terjedő időszakot — igen szép reneszánsz motívumokat is láthatunk, ami a holicsi és stomfai gyárak hatásával magyarázható. Ezek az edények is a 17. századi korsósok modorában vannak díszítve. Mázuk nem olyan fényes, nem olyan egyöntetű, díszítésük nem olyan gondos rajzú, mint a korábbi darabokon, aminek gazdasági oka van. Az olcsóbb külföldi porcelán elterjedésével a kézműipari áru tömegcikké vált. A dolgozatban ismertetett darabok kivétel nélkül fajansz tárgyak, hófehér, vagy különböző elszíneződésü ónmázzal. A korsók fülei is díszítettek, végigfutó, sűrű leveles ágmintával, egymás alá helyezett egy-egy stili245