A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Ferenczi Imre: Bocskai István és szabadságharcának emléke a néphagyományban

Petőfi és a népdal nyomán halad, hanem népballadai fogantatású. E tekintetben legközelebb Sinka Istvánhoz áll. Tartalmi szempontból viszont, utolsó verseit kivéve (amelyek a népi mozgalom balszárnyához kapcsolják), szinte semmi sem köti a népiek csoportjához, annál több, mint láttuk, a polgári pesszimizmushoz. Az azonban, hogy a polgári dekadencia körébe tartozó témáit nem „urbánus", hanem mindinkább archaikus-népi nyelven szólaltatta meg, a forma szférájában azt jelzi, hogy benne — mint lírikusban — látensen közösségi élmények halmozódtak, és ezek szabadultak fel robbanásszerűen az élete végén megalkotott mestermüveiben. Ezt igazolja grafikája is: ezen a területen ugyanis korábban mutatkozott meg (különösen a Fazekas Ludas Matyijához 1939-benkészült fametszetü illusztrációiban) radikális társadalombírálata. Ezek a művei mintegy pótolják a nagy verseihez vezető, költészetéből hiányzó láncszemeket. Legközelebbi — sőt mondhatni egyetlen — költőrokona Gulyás Pál. Közös bennük a filozófiai érdeklődés, az intellektuális láz és érzékenység népi formákkal ötvöződése, a szociális felelősségérzet, amely elsősorban a szegényparasztság felé irányul, a balladai hangvétel, a paradoxonok kedvelése némi különcködő és erős stilizáló hajlammal. Gulyás Pál, Debrecen szülötte mélyen gyökerezik a város nagy hagyományaiban; Mata János, a kívülről jött, mindinkább magába olvasztja ezt a hagyományt, Csokonai, Fazekas, Maróthi György Debrecenét (A Méliusz háza, Kinek fáj azt). Különbség köztük, hogy Gulyás Pál erősebben kapcsolódik az új nyugat-európai költői irányokhoz, idegesebb, érzékenyebb, mozgékonyabb, modernebb; témaköre széles; formái igen változatosak és gyakran virtuózak. Életműve egészében több a progresszív elem. Mata lírájának uralkodó formai vonása viszont a tudatos archaizmus; világa, élményköre jóval szűkösebb, formái puritánabbak, monotonabbak, kevésbé modernek. Az egyezések mindenesetre számosabbak, mint a különbségek. Pedig semmi kimutatható nyoma sincs Gulyás Pál hatásának a nála fiatalabb Matára. A magyarázatot az azonos kor, azonos történelmi helyzet és a közös társadalmi és földrajzi környezet szolgáltatja. A hosszú mellőzés után az irodalmi közvéleményben mutatkoznak már az első jelei annak, hogy Gulyás Pál életműve kezdi méltó helyét elfoglalni. A nála kisebb formátumú, de igen érdemes Mata János költészete még el sem jutott az olvasókig. Verseinek, legalább válogatott verseinek kiadása nem halasztható kötelesség, s ez a kötelesség Debrecené. JEGYZETEK: ezúton mondok köszönetet Tóth Endrének, aki Mata János legnagyobbrészt kéziratban maradt költeményeinek szövegét rendelkezésemre bocsátotta. 2 Az életrajzi adatokat Tóth Endre és dr. Menyhárt Béla, Mata János barátainak szóbeli közlésein kívül a következő munkákból vettem: Űj Debrecen, Debrecen 1938.; Komjáthy István: Szoboszlai Mata István. Vándortűz, Debrecen, 1947. 6. sz.; Kiss Tamás: Mata János. Építünk, 1954. 1. sz.; Tóth Ervin: Egy elfelejtett debreceni fametszőművész: Mata János, Alföld, 1957. tavaszán.; u. ő.: Debrecen képzőművészeti múltjából: Mata János. Hajdú-Bihar megyei Napló, 1960. okt. 30.; u. ő. Mata János fametszetei, Debrecen, 1962. 3 Megjelent: Építünk, 1954. 1. sz. 32—33. p. 4 Megjelent: u. ott. 242