A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Bencsik János: A tiszacsegei porta és ház (Rekonstrukciós alap a tiszacsegei múzeumház berendezéséhez)

A kandalló helyét a kucik foglalta el. A kucik egy magasabb patkarész. Valószínűnek látszik, hogy a kandalló alapját képező tőcik maradt meg. A fonó asszonyok és az öregek szívesen ültek a kucikra. Ilyenkor a mécsest a kemence tetejére tették és úgy dolgoztak. Olvasáskor is ide telepedtek. A házban rendszerint két ágy volt. A jobb felső sarokban a gombosvégü tulipános ágy, a bal hátsó, az ajtó mögötti sarokban a dikó állt. A dikó szegényes fekvőhely volt. Nagyujjas, pokróc, más ruhadarabok voltak rajta. A tulipános ágy párnákkal, dunnával szépen bevetve, igen gyakran használatlanul, a szoba dísze volt. Ha öregek lakták a házat, akkor a felső ágyat nyáron nem is bontották szét. Télen takaróztak csak dunnával. Előfordult az, hogy pokróccal, szűrrel, bundával takaróztak. Ha szükség volt erre a fekvőhelyre, akkor bur csikót készítettek.

4 Az ágy két végére két lécet helyeztek, erre rakták az ágyneműt, s lepedővel terítették. Este a lepedőt felhajtották, s a szalmát fedő pokróc és a lécek közé bújtak. Szokásos volt a kerekeken mozgó dikó készítése is, melyet éjjelre kihúztak az ágy alól, hogy rajta feküdjenek. Nappal az ágy alatt állt. A mestergerenda alatt, az ajtóval szemben a dísz helyen állt a tulipános láda. Két kis lóca tartotta a ládát. A ládába tartották az ünneplő ruhát. Később a láda helyét a komót foglalta el, melyben a ruhát tartották. Ilyenkor a láda a kemence mellett, vagy a dikó és az asztal között kapott helyet. A mestergerenda alatt a tükör lógott. Balra tőle a sarok-lóca, előtte az egyenes lábú asztal. Az ágy előtt két szék. A székek kemény fából készültek, támlájkt az ülőkébe beleácsolták. Többnyire festették a székeket is. A saroklóca sarkában, gyékénykosárban a kenyér. Az asztal alatt cserépkorsóban, vederben az ivóvíz deszkafedővel. Balról az asztal felett a falióra. A falra díszként tányérokat raktak. Az ablakokat virág díszítette. Igen gyakori szobanövény volt a mályva és a rozmaring. Az eladó lány piros mályvát ajándékozott kedvesének. S az volt a büszke legény, akinek ünnepnap hosszú rozmaring ág díszítette a kalapját, emlékezik vissza az egyik adatközlőm. Azt is a lányok ajándékozták a legényeknek. Az ablakban volt a mécses is napközben. A gerenda alatt tartották a főzött szappant, irományt, kést, fésűt, ollót. Az ajtó feletti deszkapolcra az apró holmikat rakták: beretva, cérna, tű, stb. Az ajtó mögötti falon a téka volt. Az üvegedényeket, a pálinkás butykost ide helyezték. A komora: A komora a raktár, de a lomtár szerepét is betöltötte. A fal mellett, zsáklócán a lisztes és terményes zsákok álltak. A módosabb helyen hombárban tartották az íletet, a kenyérnek valót. A tojást a kupujkában, a zsírt, tejet, tejfelt a szuszékb&n őrizték. Itt állt a lisztes bödön is. Az egyik sarokban mindig a hamus fazék volt. A mosóteknő, gyúróteknő, szakajtó kosarak, kovácsolófák, sütőlapát a fal mellett, a falnak támasztva álltak, vagy a falbavert nagy faszögekre akasztották. A gerendába is szegeket vertek, ezeken tisztászacskó, szeredás, bocskor, sulyok, mángorló lógott. Az ajtó megetti sarokban a bunda volt, ide akasztották egy erős szögre. A szerszámok egy részét is ide rakták. A tőkés egérfogó fontos tartozéka volt a komorának. A padlás: A padláson (padon) a használhatatlan lábbeliken, rnhadarabokon, bútordarabokon kívül, mert a csegei ember évtizedekig őrizte, s őrzi ma is 210