A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén

a pásztor nem használja többé a jószág nyakába. Beviszi a falusi kovácshoz, kivéteti az ütőjét, levágatja a fülét, a kisebből füles ivóedényt csináltat,

128 a nagyobbnak öbléhez a hosszanti irányban egy félkör alakú vasfogót tétet,

127 melyet csuklóval erősít rá a kovács, s a szép szavú harangból másodlagos használatban vízmerítő veder lesz. Ezzel visz magának vizet a kunyhóhoz, vagy ezzel merít szükség esetén kisebb, ún. kopolya kútból, amelyiknek gémje nincsen. A legelőn élő pásztor a sajátos formájú eszközök mellett jeleket is használ. E jelekkel értesítik egymást. A jeleket kézzel, kalappal, bottal, kúttal, zászlóval, ostorcsergetéssel, dudával, vagy trombitával adja.

128 A pásztorok e jeleket ismerik, egymás között megbeszélik. A jelzés rendszerint azzal kezdődik, hogy a pásztor kiáll a kunyhó mellé, szája elé tett kézzel kiált vagy ostorával nagyokat cserdít. A nyáj mellett levő bojtár feltartja kalapját, hogy meghallotta. A cserdítés vagy kiáltás csak figyelmeztető, aztán az üzenetküldő függőlegesen feltartja a kezét, esetleg kalapját, ez azt jelenti, hogy: Figyelj 1 Minden jeladás ezzel kezdődik. Tehát: feltartja kezét. Figyeljl Jobbkézzel vízszintesen balra int. Ez azt jelenti, hogy a juh ott marad, a bojtár eljön. Figyelj 1 Feltartott jobbkezét függőleges irányban előre lecsapja. Ne bántsd, hadd legeljen ott! Figyelj 1 Mind a két kezét elöl összecsapja. Szedd össze! Figyelj! Bal kézzel vízszintesen jobbfelé csap. Hajtsd ide! Figyelj! Jobb kézzel függőlegesen balra int. Hajtsd balra! Érdekes és figyelemreméltó, hogy mindig ellenkező kézzel int, mint amerre hajtani kell.

129 A kézbe fogott kalappal lényegében ugyanezeket a jeleket adja. Ha kétszer felnyújtja a kalapot a bojtár a kúthoz irányítja a gulyát. Mikor előre mutat és felrántja a kalapot „visszavág a kalappal = az elejét csapja vissza. Feltartja a kalapját, lecsapja == hagyd ott legelni! Ha innen ezután kalapját felcsapja =-- gyere ide. E jeleket csakis sík mezőn lehet alkalmazni. Amikor fától vagy dombtól nem látják egymást, a figyelmeztetés úgy történik, hogy a pásztor két ujjával fütyöl, mire a bojtár olyan helyre megy, ahonnan látja a számadót. A kalapot csak akkor fogja kezébe, ha a bojtár feltartott csupasz kezét nem látja. Ha a kalapot sem látja jól, a bojtár kalapját feje fölött lengetve visszaint, hogy nem érti, vagy nem látja, ilyenkor a kalapot botra teszik, s azzal intenek az előbbi módon. A juhász, amikor a birka szomjas, a falka szélére ül, vagy botjára gugol. A kunyhónál levő, vagy a vízhúzó figyeli, ha kész a vízhúzás, ihatik a falka felteszik a kútostort dézsájával együtt a kifolyó csatornájára. Az ebédre hívó jel ugyanez, csak előbb párszor egymásután lemeríti és felhúzza, kiteszi, annyit jelent kész az ebéd.

130 Vacsorára ostorcserdítéssel vagy világítással adnak jeleket. A hajdúsági nagyobb városok legelőin több mint egy évtizede a bikákat nem tartják a gulyában, hanem külön karámban hálatják, külön birkafalkában legeltetik. Ha valamelyik gulyában vagy csordában folyatás miatt szükség van a bikára, a bikásoknak zászlóval jeleznek. A zászló kibontott rossz zsákból készül, melyet 6 méteres lécrúdra helyeznek. Kiállítják a kunyhó elé, vagy szekér mellé, esetleg feltűzik a kunyhó ormára. Ez annyit jelent, hogy szükség van a bikára. A bikások reggel és délben figyelik s ha észreveszik, akkor reggel vagy délben jönnek a bikával. 192