A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén

a nyáj legelését. Tudja ezáltal, hogy merre van a nyáj, és tudják mások is, hogy juhász is van mellette, nem valami gazdátlan nyáj az. „Én a világ összes mozijáért nem adom azt, ha egy nagy csapat juh mellett állhatok és hallgathatom a pergők, csengők zenéjét."

120 A kosra sohasem lehet csengőt vagy pergőt kötni, mert eltöri. Összeverekszik a másikkal, kész a kár. Egy birkanyájban 10—12 pergő van, egy gulyában 8—10 kolomp van, bár egyes pásztorok azt tartják, hogy minden 100 darabra kettőt kell számolni. így előfordul, hogy egy gulyában 10—15 kolompos is van. Egy féléből, vagy megközelítően egy hangúból 2—3 darabot tesznek feL „A páros szavúak beszélnek össze.' A kondás pergőt tesz a disznó nyakába, a többi pásztor jószágaihoz hasonló arányban, bár a disznónyáj pergői nem szólnak olyan szépen,, mint a többiek, mert a sárban a pergőt is megfürdetik, bedugul, rekedtessé válik. Igen figyelemre méltó Kovács Mihály hajdúnánási gulyásszámadó megfigyelése a pákász jószágról.

121 „Van olyan huncut jószág, amelyik rendesen elmegy. Arra feltétlenül harangot teszünk. Aztán megtörténik, hogy olyan megy el, amelyiknek nincs harang a nyakában. Az ilyen jószágot arról lehet megismerni, hogy nem legel a többivel, a jóllakástól fel van puffadva. Reggelre mire megvirrad, mindig visszajön. Na az ilyenre feltétlenül harangot teszünk. De van olyan huncut, amék lopva megy, hiába van harang a nyakában, elnyújtja a nyakát, oldalra billeg a harang és egyetlen egyet sem szól, csak akkor szólal meg, amikor már benne van a veteményben. Az ilyen rosszfajta becsapja a pásztort, kárba megy, cégérezteti a gulyást. Kerül olyan tökéletlen, hogy kivárja az időt. Lefekszik a jószág az álláson, ez a jeles amikor gondolja, hogy elaludt a pásztor, ez felkel. Elvégzi a dolgát, hozzákezd csápolni a farkával, egyengeti magát. Én meg a bundából nézem. A szarvával is piszkálja felfelé a cinkosokat. Akkor megindul úszni kifelé. Aztán megy utána a cinkos is. Szépen sorjába mennek, egyenesen a veteménynek. Elnyújtja a nyakát, a harang egyet sem szól. Amikor már a veteményben van, akkor veszi sok gulyás észre, amikor megszólal a harang, hogy oda a jószág. De amikor megfigyeltem, a kutya rögtön visszafordította. Ha a tengeribe vagy búzába megy, az nagy baj, mert a pásztorral megfizettetik a kárt. Még ez kibírható. De ha zöld lucernából csak 10 percig eszik, megdöglik a szarvasmarha. Améket elkapjuk, a bot boldogabb végivel megzörgetjük, megkutyázzuk, de úgy, hogy a gazdája ne vegye észre, mégha másnap kijön akkor se." A pásztori megfigyelés szerint a harang többféleképpen szól. 1. Lépésre. Amikor egy lépésre szabályosan szól a nyakában. Mind a két oldalára üt. 2. Legelésre. Legelés közben csak fél oldalára az álla felőli oldalára üt. Ha nagyot ránt a mezőn, akkor megpereg mind a két oldalára. 3. Kérőre, Mikor fekszik a marha, nem mindnél fordul elő, a kolomp hátsó részét üti, kérőre szól. Csak akkor nem szól, ha a földre ereszti, vagy elnyomja. 4. Száladóra. Ha a kutya, vagy a másik jószág megzavarja, szaladóra szól. Ütője össze-vissza ütődik.

122 Hogyha az ügyes juhász vagy kondás a tilosban akart legeltetni, a harangos jószág harangját vagy levette, vagy füvei betömte, bedugta, a nyáj észrevétlenül legelhetett egész éjszaka a tilosban. 190