A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén

34. Szilvafadarab. Nyélnek való. Elfürészeletlen, héjas, megmunkálatlan fadarab. Megkezdett forma. 1959. évi vágás. Háznál levő szilvafából. 35. Kifaragott nyél. Félkész, lesimított díszítetlen nyél. 36) Félkész nyél, fejbőrrel, körsallanggal, lejjebb három bokor pillangóval. A kötőszíj végén tűvel. Már a markolatbőr is fel van erősítve. A nyél alsórésze díszített. Rajta rézszegecsekkel kivert csillagdísz és alumínium szegecsekből készült egyes szám. Hozzátartozik 6 bokor pillangó. Az egész barna bőrözéssel. Készült 1959-ben. 37) Karikásostornyél. Teljesen kész darab. Piros színű pillangókkal. Rajta kilenc bokor pillangó. Körsallanggal, markolatszíjjal, telekszíjjal. JNyelén csillag, bárd, a göncölszekér kiverve rézszegecsekből és az évszám 1959. A hajdúsági, de még inkább a hortobágyi pásztorok legeltetésében nagy szerepet játszanak és igen szükséges eszközök a harangok, és a harangfélék, a harang, kolomp, ladang, pergő pityegő, zörgő és a csengő. A debreceni gazda és a hortobágyi pásztor a kolomp szót nem használja. A kolomp elnevezés inkább a Hortobágy környékén, a hajdúböszörményi, hajdúnánási legelőkön elterjedt. A hortobágyi pásztor ezeket az eszközöket harangnak nevezi. Azt a jószágot pedig, amelyik a kolompnak nevezett harangot is viseli, harangosnak hívja. A harangvas bádogból készül és alakja felfordított, ellaposított csonkakúphoz hasonló. Van: füle, válla, hasa, szája, ütője.

112 Nagyság szerint számos vállfája van. Legnagyobb a marhára való harang, melynek felső szélesebb része, azaz válla 30—35 cm, alsó része vagyis szája 15 cm, magassága 25—30 cm. Ezek a harangok mély szavúak, mint a pásztor mondja, kolompolnak, sőt a tréfás bojtárok dübögőnek nevezik. Nagyságuk szerint kétfélét kolönböztetnek meg. Három kilósig kisharang, vagy kolomp, az ettől súlyosabbak már nagyharangok.

113 Néha literrel is mérik nagyságát. Van 5—16 üteresig. A szűkszájut hámori-пак nevezik. A csákvári az kis kolomp és laposabb. A lóra is ilyet tesznek. Ennek felső szélessége 11 cm, alsó 8 cm, oldalhossza pedig 10 cm. A vezérürükre, juhra, disznókra, borjukra meg kisebb harangot tesznek, amelyet vékony és gyors hangú szaváért pergése után pergőnek neveznek. A kisebbfajta pergőt pedig kárásznak nevezik. A bárányra, pulira és a csikós hátaslovára egész kicsi pityegőt tesznek. A pityegő egészen kicsi harang. Felső része mindössze 4,5 cm az alsó 2,5 cm oldalhossza 3,7 cm. Ladang-nak csak parasztok vagy cigányból vedlett falusi pásztorok nevezik a harangot. A csengő rézből készül a zörgő-ve\ együtt. Mind a harang, mind a csengő szavát az ütők adják meg, melyek vas gömbből, huzalból készülnek. Gyakran falusi kovács csinálja és száránál fogva felfüggeszti az ütőtartóra. Az ütő szája körül belülről a harang vagy csengő falához verődik, ez adja jellegzetes hangját. Ha az ütő kiesik a harangból, vagy megszorul, mozdulni nem tud, a harang nem szól. Ezért mondják a rest kutyára és a szótlan emberre, hogy „nincs benne ütő". A harang minden fajtáját nyakszíjjal

114 csatolják a jószág nyakára. A jószág nyakában arra szól a csat, amerre a katonáknak a derékszíj. A nagyobb harangok nyakszíja 8—10 cm széles, erős hámszíj, mely belül bélelve is van egy esetleg kevésbé erős szíjjal és ezt az erős szíjat ékkel szorítják a harang fülére, és nagy erős, kovácsolt vas, vagy öntött réz csattal kapcsolják a jószág nyakába. A kisebb pergők és pityegők gyengébb, 187