A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén

hogy társa levegőbe dobott botját az övével kettétörte annak nem kis boszszúságára. Mások pedig botot húznak.

72 A hortobágyi pásztorok táncát pedig el sem lehet képzelni bot nélkül. Táncos figuráik között jelentős helyet foglal el a botforgatás, melynek két módját, a kifelé, tehát előre és befelé, azaz hátra való módját ismerik aszerint, hogy a tánc sajátossága mit kíván meg. Gyakori figura a bot átugrása, a láb között átvétel, vagy éppen a keresztberakott botok között való táncolás.'

3 Babonás szokások, eljárások és gyógymódok is fűződnek a botokhoz. A nyíradonyi pásztorok emlegetnek egy eljárást, amit egy öreg pásztortól lestek el. Aki könnyen akarja megőrizni nyáját, annak ügyesnek kell lenni. ,,Az illető pásztor ember Szent György nap éjjelén 12 órakor elment valakinek a méheséhez, de lopva, hogy senki észre ne vegye. Onnét el kellett lopni a kasból egy dongót, mégpediglen úgy, hogy a többi méhek se vegyék észre. Ha ez sikerült, akkor még a méhkas elől egy csipetnyi homokot is kellett hozni. Utána a botja fejét ki kellett fúrni, beletenni a dongót, utána a homokot, aztán beönteni ónnal. Ha igaz, mert így beszélik, a pásztor csak leszúrta a botját a földbe, s a gulyája semerre el nem botorkálhatott, úgy megkötötte, hogy csak a bot körül legelészett."

74

. A pásztor törött botjának bunkós végét megtartja. Kb. 45—50 cm-es <1 arabra vágja, vékonyabb végére csuklószíjat fűz, s verekedéskor a szűrujjból hirtelen előkapott ólmos végét buzogányként használja. A dísztelen bot vastagabb részéből koslató™ nyelet csinál, némelyik baltanyélnek is megteszi, Egy-egy ilyen botdarab néha jó kutyaütőnek, vagy fia számára játékbotnak, a játékkarikás mellé. A bot életkora általában nem hosszú. Amelyik átlag emberkort megért, az jól szolgálta gazdáját. Illő és fontos, hogy a jövőben az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsunk az ilyen figyelemreméltó, de pusztuló pásztormüvészeti emlékek gyűjtésére, hátha még nem lesz egészen késő.

76 A kampó elterjedése hazánkban a finomgyapjas merinói birka elterjedésével tehető egy időre.

77 Ezek szerint a XV. században kezdődött e fajták beszivárgása. „Viszont a XVIII. század elején a juhállomány megint elég tekintélyes volt, s e század közepén 7 millió darabból állott. Mikor aztán megkezdődött a selyembirkák tenyésztése s a nagy mennyiségben behozott merinók itteni szaporítása..."

78 A magyar juhok mellett a komondor volt a pásztor segítőtársa. „Az apró termetű terelőkutyák, a puli, pumi, a mudi a birkatartással együtt terjedtek el, valamint a kampós juhfogó juhászbot is, melyre az egyes rühes birkák kifogásánál volt szükség. A magyar juhot a rüh nem bántotta, s a juhász hajdan fokossal vagy olyan bunkósbottal járt, mint a gulyások.

79 Hajdúnánáson 1941-ben a juhászok éjjel kampó helyett bunkós, úgynevezett „íccakáló" botot használtak. A birka végleges meghonosításával és tenyésztésével a gyakori rühesedés miatt a kampó használata nyomul előtérbe. Ma általában azt tartják, hogy nem is juhász, akinek kampója nincs, az csak olyan „kínszeredett pásztor". Ez a juhász fő ismertetőjele. Ezenkívül viseletének egyes darabjai is elárulják mivoltát. A csikósoknál és gulyásoknál kisebb szélű kalapot visel, melynek széle ellenkezőleg azokéval nem felgyűrött, hanem lefelé áll, vagy egyenes. Ha kampója nem lenne is megismernék jellegzetes szagáról. Gyakran meg is jegyzik „be nagy juh173