A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén

arra törekszik, jogy minél szebb, minél mutatósabb legyen. Azok számára, akik nem tudják megcsinálni, rendelésre készül. Egyik-másik díszítésben járatos pásztorművésznek messze elmegy a híre, így történik meg, hogy egy szép karikásért, vagy botért a hetedik határból is felkeresik. A szép munka elviszi hírét, s újabb megrendelőket hoz. Az ilyen botra aztán gazdája nagyon vigyáz. El nem adja, mert ékét adná oda, legfeljebb ha valakit nagyon megemberel, barátságból odaajándékozza, de igen megnézi, hogy kinek. A csere pedig ritka eset, mert akinek jó botja van, nehezen válik meg tőle, aki pedig megválik, annak nagy áldomást kell fizetni. Amikor végignézzünk a hortobágyi, hortobágykörnyéki botok során, a két nagy főcsoporton belül a botok készítési technikája szerint hat típust különböztethetünk meg: 1. Díszítetlen, hétköznapi, úgynevezett viselőbotok. 2. Karcolt technikájú botok. 3. Ólmos botok. 4. Kivert, vagy berakással díszített botok. 5. Balták. 6. Kampók. 1. A hétköznapi, vagy viselőbotok nem, vagy csak alig díszítettek. Ha előfordul is díszítés, az igen egyszerű: rendszerint kevés faragás, kevés ólom, vagy éppen bevert szegek, kevés faragott dísszel. Ide tartoznak a kondásbotok is. 2. A karcolással díszített botok elterjedése vidékünkön nem széleskörű és nem általános. Általában rokokó jellegű díszeket találunk rajtuk virágmintákkal, s gyakori a történeti személyeket ábrázoló darab is. 3. Az ólmosbotok a pásztorművészet régi stílusát mutatják. A díszítmények között főként geometrikus formákat találunk. Elvétve akad növényi vagy virágmintát ábrázoló darab. 4. Kivert, vagy berakással díszített botjainkat díszítés technikájuk szerint három altípusra kell osztani: a) átmenetként az ólom — és szaruberakás között, vegyes technikával készült darabok, b) szaruval, csonttal, rézzel kivert botok, ólmos fejjel, c) kaucsuk és fémdíszes botok tányéros, néha ólommal beöntött fejjel, esetleg csontfejű botok. 5. A balták régebben igen elterjedt kézbe való szerszámok voltak, rézzel berakott nyéllel, rézzel öntött sima, dísz nélküli táblával. 6. A kampó a juhász ismertetőjele, hűséges segítőtársa, s a merinói bika őrzésénél nélkülözhetetlen eszköze.

53 E főtípusok határvonalát természetesen nem lehet pontosan meghúzni, mert pl. az ólomberakásos és szaruval díszített botok között megtaláljuk azt az átmeneti formát is, melynél még az egyik technika él, de elhalványulóan, a másik pedig most kezd éledni. A szaru- és kaucsukberakásos botok közt sem állíthatunk éles határvonalat, mert a kaucsuk mellett tovább él a szaru használata is. A kondásbaltáknál nem mondhatjuk ki mereven, hogy kizárólag rézzel díszítik őket — bár a Déri Múzeum gyűjteményében csak ilyenek vannak —, mert szép példája a kaucsukdíszítéses kondásbaltának a nyíregyházi múzeum szinte egyedül álló, gyönyörű, de stílus szempontjából nem minden tekintetben kiforrott darabja.

54 166