A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1960-1961 (Debrecen, 1962)

Béres András: Terelők, terelőeszközök a hajdúsági pásztorok kezén

nagy hírű volt. Az 1848-as szabadságharc idején tiszafüredi nyergesek láttak el Kossuth Lajos lovasseregét is nyereggel.

11 A csikós hátaslovára kantárt tesz. Ez a csikóskantár a paraszt, un. kocsiskantártól némely vonatkozásban különbözik. Részei: a fejszíj, pofaszíjjak, orradzó, álladzó, forgókarika, kikötőszíj, pofasallang lyukasztott díszítéssel és a zabola. A kantárfej tímárbőrből készül és szíjgyártó munka. Ugyancsak hozzátartozik a kötélverők által készített kötőfék is. A csikós szerszámai közé tartozik a pányva, más néven pányuáskölél, melyet a szilaj jószág nyájból való kifogására használja a pásztor. Hermann Otto árkány-nak nevezi.

12 Ezt az eszközt a pásztornóta is említi. „Lúra csikós lúra, elszaladt a mines, Csak egyedül maradt a pányván a deres." A csikós pányváskötele mindig a hátasló nyakában lóg, hogy kéznél legyen. A gulyás a kunyhó egyik gerendájára, vagy a karám egyik ágasára akasztja. A kötél 9 öl hosszú, s a végén egy vaskarika van, ebbe fűzik a hurkot. Használat, azaz fogás előtt vízbemártják, vagy a kútba engedik karikás végét, hogy egyrészt súlyosabb, másrészt a tartása is keményebb legyen, ígyjbiztosabb a fogás. Aztán két részben felszedi karikába. A hurokba felszedett pányváskötélet a gulyás, de méginkább a csikós olyan biztonsággal dobja el, hogy csak nagy ritkán vagy véletlenségből esik más, és nem a kiszemelt jószág fejére vagy szarvára.

13 A pányváskötél használata nélkülözhetetlen. Ha a gazda lovát vagy szarvasmarháját el akarja vinni a ménesből, illetőleg a gulyából, a jószág kifogására ez a legalkalmasabb szerszám. E nélkül nagyon sokat kellene fáradnia, s még így sem mindig lenne biztos az állat kifogása. Lóról sohasem hajítja a pányvát, mert a megfogott állatt könnyen lerántaná. A felszedett hurokkal gyalogosan közelíti meg a megfogandó jószágot, mikor a kiszemelt állatot megközelítette kiált egyet, vagy dobbant, a megrebbent jószág felkapja a fejét. Az elhajított pányva nyakára hurkolódik. A pásztor meghúzza, s ölenkint felszedi a kötelet. Előfordul, hogy kettő is akad egy hurokba. Ilyenkor nehezebb dolga van a pásztornak, gyakran bojtárját hívja segítségül, vagy a jószágért kijövő gazda segít az állat kihúzásában.

14 A juhászt el sem lehetett képzelni szamár nélkül. Ritkán a kondások is tartottak a nyáj körüli teendők ellátására. A szamár vitte az élelmes ládát és a többi „gúnyát", ruházatot. Tergenyés szamár, de szamár általában ma alig található használatban vidékünkön. Gyakran egy juhásznak 2,3, sokszor 4 szamara is volt. Megtörtént, hogy a legeltető gazdaság látta el szamárral a juhászt, ha anyagi tehetsége ezt másként nem tette lehetővé. Különösen szükség volt szamárra a vándorló juhászoknál. Ekkor hátára pokrócot vagy posztót terítettek, erre helyezték a szamár nyerget, a bak alakú tergenyét, s lekötötték. Különösen ószöléskor vették hasznát, amikor a juh járásról átmentek a marhalegelőkre. Ilyenkor tergenyés szamárral járták a határt. A tergenyét a pásztorok többnyire maguk állították elő. ,,A tergenyének két ága vót. Balrul vót rajta a tisztás, szalonnás és kásásbatyu. A másik ágon jobbrul meg a kenyér, vasfazik, balta, tömlő." A tömlő juhbőrből készült, olyan alakú volt mint a csobán. A húst tartották benne. Gyakran tettek.még rá két lócombot is, hogy legyen mit enni a kutyának. Rajta volt még a főzőfa, a bunda, és minden olyan szerszám, amelyet a juhász nem akart maga cipelni. Néha két szamarat tartottak, 156