A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)
I. Dankó: Zur Frage der ethnischen Zusammensetzung der Hajdus
A szoboszlói hajdúk letelepedése nyilvánvalóan megkezdődhetett azonnal, miután kiváltságlevelüket 1607. február 5-én Szabolcs megye Kárászon tartott közgyűlésén nyilvánosan is kihirdették. Az eddig feltárt történeti források nem engednek arra következtetni, mintha a szoboszlói hajdúk is részesei lettek volna a hajdúság 1607/8. évi nagy felkelésének, bár ennek a lehetőségét nem is zárják ki. A korabeli forrásokban a hajdúk csak azt panaszolják fel, hogy Hadház és Kalló megszállásában akadályozták meg őket a nemesek. 16 így feltételezhetjük, hogy Nánás mellett Szoboszló volt a legkorábbi hajdútelepülésünk. 17 . Az 1606. évi kiváltságlevél alapján a szoboszlói hajdúközösség bizonyos értelemben szabad földhöz jutott. Amennyire a későbbi adatokból vissza lehet következtetni, azt tudjuk megállapítani, hogy a rendelkezésükre álló földterület nagyobbik, a városhoz közelebb eső részét a közösségi jog érvényesülése folytán maguk között egyenlően szétosztották, mégpedig úgy, hogy a tiszt éppen olyan nagyságú föld tulajdonosa lett, mint a közvitéz. Az egyenlő felosztásra utal a szoboszlói tanács egyik 1784. évi határozata is, amikor Beck Pált a földméréssel kapcsolatban utasítja: „Szoboszló várossában egyik teleknek annyinak kell lenni, mint a másiknak, mivel azok mind egyformán osztattak volt fel elsőbben is." 18 De lényegében ugyancsak ezt jegyezte fel a nánási nótárius is jegyzőkönyvében: „midőn a hajdú városokat megülték és felosztották, minden katonának egyenlően mérték ki a telket, tisztnek annyit, mint közkatonának." 19 A városi településtől távolabb fekvő kiosztatlanul maradt műveletlen területen aztán a XVII. században a szoboszlói hajdúközösség minden egyes tagja — hasonlóan a polgári és a böszörményi szokásokhoz 20 — szabadon foglalhatott további földet. Ilyenformán tehát Szoboszlón a XVII. században a szabad első foglalás rendszere is dívott. A hajdúknak kiosztott telek —, vagy ahogyan a korabeli jegyzőkönyv gyakran emlegeti: „karddal keresett jószág", „nemes jószág 21 — a jobbágytelekhez hasonlóan több részből állt. A „nemes jószág" magvát a házhely alkotta, melyen a hajdú vitéz a házát'felépíthette s ehhez járult a sáncokon belül minden esetben a kert s a várost körülövező árkon kívül a szántóföld, a legelő, a rét és a halászóhely. Sajnos azt, hogy a letelepedés kezdeti szakaszában mekkora lehetett egy-egy hajdúbirtok, megközelítőleg sem tudjuk megállapítani. Erről megbízható írásos feljegyzések nem maradtak fenn. Még hozzávetőleges számítást is nehéz végezni, mert nem tudjuk, hogy mennyi lehetett a szoboszlói hajdúknak adományozott egész- és részbirtok összterülete, miként arról sincs tudomásunk, hogy mennyi volt a Szoboszlóra letelepült hajdúk létszáma. Bocskai István 1605-ös korponai kiváltságlevele még pontosan megállapította, hogy 9254 hajdút ruház fel nemesi jogokkal, a szoboszlói hajdúk privilégiuma azonban megelégedett a kapitány és a századosok nevének felsorolásával, a közvitézek számát nem tüntette fel. A történetírók e tekintetben megkíséreltek hozzávetőleges számításokat végezni. így pl. Málnási Ödön a Szoboszlóra települt hajdúk létszámát 2000—2300-ra teszi s egy-egy családot öt személynek véve 10—12 000 lélekre gondol. 22 Sokkal reálisabbnak tűnik Komáromy András 23 és Győrffy István 24 becslése, akik Szoboszlón 700 hajdúcsalád letelepedésével számolnak s ez utóbbi úgy-véli, hogy a 700 hajdúvitéz kiváltságolása családtagokkal együtt 4200 fő letelepedését jelenthette. Természetesen e becsléseket csak hozzávetőlegeseknek kell tartanunk, azonban 88
