A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Dankó Imre: A hajdú-ethnikum kérdéséhez

tonanéppé való átalakulásának jellembeli tartozékait, de nem határozza meg a népélet minden területén a sajátságokat. Ennek a feladatnak a megoldásához a hajdúk esetében is alapos, részletekbe menő gyűjtőmunkára van még szükség. El kell készíteni a hajdúság néprajzi atlaszát s minthogy a nyelvi sajátságok elsőrendű meghatározó jelleggel bírnak; össze kell állítani a hajdúsági szótárt és a hajdú népnyelvi atlaszt. Ezek a munkálatok a más néprajzi csoportoknál hasonlóan elvégzendő kutatásokkal való egybevetés alapján el fogják dönteni, hogy a hajdúság esetében tényelegesen külön ethnikai csoporttal van-e dolgunk vagy sem. , Dankó Imre JEGYZETEK: 1 Barabás Jenő: Az ethnikai csoport fogalmának kérdéséhez. Néprajzi Értesítő. XL. évi. (1958.) 21. p. 2 Barabás id. m. 20. p. 3 Lásd a hajdú történeti- és néprajzi kutatások lényegét adó Béres András — Módy György: A hajdúság történetének és néprajzának irodalma (Alföld Füzetek 3. Debrecen, 1956. 52. р.) с annotált bibliográfiát és Szendrey István tanulmányát (A hajdú történetkutatás újabb eredményei. Élet és Művelődés. I. Debrecen, 1959. 56—57. p.). 4 Ide mutat például ifj. Kodolányi János tanulmánya (Problémák az ormánsági ethnikai csoport körülhatárolásában. Néprajzi Értesítő. XL. évi'. (1958.) 5 — 18. p.). 5 Győrffy István sok, részletekbe menő hajdúkutatásának jó és a hajdú jellem megrajzolása szempontjából különösen jó összefoglalása A hajdúság c. cikke. Magyar nép, magyar föld. Budapest, 1942. 126—220. p. 6 „A leszármazottak őseiktől szigorú törvénytiszteletet, rendtartást örököltek, de önérzetet is". Оsváth Pál: Bihar-vármegye sárréti járása leírása. Nagyvárad 1875. 384. p. 7 Nábráczky Á.: Báródsági nemes kerületről Bihar vármegyében bővebb értesítés. Társalkodó. 1834. — Az ethnikai rokonsággal magyarázható, hogy ebbe a román kiváltságos kerületbe magyar hajdúk is települtek. Vö.: Boldisár Kálmán: Bccskay hadi népe. Debrecen, 1908. 67. p. — A kunokra nézve szempontunkból legfontosabbak Győrffy István írásai. Magyar nép, magyar föld. id. m. 8 A letelepedés befejeztével, a viszonyok konszolidálódása után, a társadalmi ellentétek megjelenésekor:" a jobbágyokra és szolgalegényekre különösen vigyáztak, nehogy a kiváltságos, törzsökös hajdúk közé lopják magukat". Barcsa János: HajdúNánás város és a hajdúk történelme. Hajdú-Nánás, 1900. 150. p. 9 Balogh István: A cívisek társadalma. Budapest, 1946. 10 Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért. Debrecen, év n. (1958.) 63. p. — Jellemzően mondja a harsányi hajdúk 1790-ben az országgyűléshez beadott kérelme: „minthogy tehát, Harsány Hajdú Városnak szabadsága is a Törvények, és Diplomák ellen nyomattatott el, a 1 örvénynek szentsége s a természeti igazság is azt hozzák magokkal, hogy elebbeni szabadságba vissza helyheztessek az Ország közönséges Gyűlése által, mivel az erőszakos foglalás által az Ország és fejedelem között való Bilaterale Pactum sértett meg, melynek orvoslása az Országot illeti". Körös Népe. II. Békéscsaba, 1957. 165. p. 11 Barcsa János id. m. a Kola lázadásra és Komonyi Lászlóné: A „Dóró-lárma". Felkelés Hajdúszoboszlón, 1822—1824. Debrecen, 1954. 47. p. 12 Győrffy István: A hajdúk eredete. Magyar nép, magyar föld. i. m. 133—152. p., Császár Edit: A hajdúság kialakulása és fejlődése. Debrecen, 1932. 67. p. és Szabó István: A hajdúság kialakulása. Alföld Füzetek 1. Debrecen, 1956. 12. p. 13 Dorogra és Körösszegre, illetőleg innen Vekerdre. Vö. Győrffy István: A hajdúk eredete. 6 A debreceni Déri Múzeum évkönyve 81