A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Csatkai Endre: Adalékok a debreceni városokhoz a XVIII–XIX. század fordulóján

ez sem ment egész simán. Kazinczy ugyanis Nagy Gábor debreceni ügyvédet kérte fel: „A Debreczeni vásárkor Kissnél és Institórisznál

6 tudakozódjon az eránt, ha ők nekem nem hoztak e valamit? s ha igen, vegye által, és lepecsételvén, a Kis István boltja mellett áruló Rozner nevű Kassai Kalaposnak adja oda, hogy ő azt Kassán tegye le számomra Neumányi Urnái." Miből is értjük, hogy Kiss megtartotta a tanács kijelölte helyet és hogy kassai kalapos is felkereste a vásárt. Az Institorisz könyvesbolt is hirdetett 1804-ben: „Azon Titt. Uraknak is mellyek a Debreczeni sokadalmat meg szokták látogatni, minden sokadalmakkor (a télit kivévén) könyveinknek meg lehetős részével szolgálattyokra fogunk lenni. Mosótzi Institoris Gábor és Mosótzi Institoris Károly Könyvárosok Pesten." (Magyar Kurír 1804, 561. lap.) Kassát a kalaposok mellett más is képviselte. 1804-ben olvashatjuk: „Felső Magyar Országban a Kassai Angliai fél porcellán edényeknek fabrikája tudtára kivánnya a Publicumnak adni, hogy az a jövő Sz. Mihály napi Debreczeni vásárra sok szépen készült portékáival leg elsőbben fog jelenni." (Magyar Kurir 1804. II. kötet 328. lap.) Érdekes, hogy németül is hirdette ugyanezt a gyár a Pressburger Zeitungban azzal, hogy ezután évente felkeresi Debrecent a tavaszi és nyári vásáron. (1804. 866. lap.) 1809-ben a hírneves pesti Valero „privilegizált Fátyol és Selyem matériák fabrikása" a januári vásárra Ígérkezik (Hazai és külföldi tudósítások 1809. 80. lap). 1829-ben a augusztusi vásárra (ekkor már Lőrinc napjára tették át) a sasvári Czicz és kartongyár jelenti magát a Bécsi utcában Vogel Lajos mellett, mig a Dénesnapi vásárra Fries selyemáru miseruhákat és dámaruhákat hoz eladni. (Hazai és külföldi tudósítások 1829. II. félév 4. és 21. szám.) Fries boltja Pesten Amor cégér alatt a Váci utcában működött. Valószínűleg a Bécsi utca, amelyben egyébként Fries is árult a Kereszt utca szögletén, annyit jelentett, hogy a vásártéren a bódékból alakult sorokat is utcanevekkel jelezték, a pesti vásártéren legalább is így volt szokásban. De szállított árut a „Pesti Mobiliák Fábrikának" két tulajdonosa, Karner és Vogel is. A városháza szomszédságában a Cegléd utcán Kiss Orbán házában ütötték tanyát raktárukkal és mivel az üzlet jól bevált, másrészt azonban az áruk szállítása azokat rongálta, állandó lerakatot létesítettek 1808-ban Lestán Péter házában, hol „minden holnapban a leg szebb s a legjobb Ízlésű Anglus és Frantzia Országi uj találmányokkal fognak a Magyar Publicumnak szolgálni." (Magyar Kurir 1808. 47. lap.) Bizonnyal elég érzékenyen sújthatta a lerakat a helyi asztalosokat, akiknek száma 1807-ben 26 volt amúgyis.

7 A fenti adatok természeteszerűleg nem tervszerűen gyűjtöttek, de tán felkeltik az érdeklődést a régi újságokban és folyóiratokban rejlő, hihetetlenül gazdag művelődéstörténeti anyagra. Csatkai Endre 75