A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Sápi Lajos: A debreceni nagyhíd

tásáról történt gondoskodás, melyet a későbbiek során is a templom hídfáj ának nevezték, mivel a templom kapujától kiindulva a Piac utca közepének sártengerén vezetett keresztül a városháza előtti gyalogjáróhoz. Sőt, 1703. február 18-án tett bejegyzés, hogy „A város a Sár miatt Sok helyeken el merülvén hidak csinálására a Piskolti erdőn 1,000 szál fát, mellyet most bajos volna el hozatni az ut rossz volta miatt hanem a füre halad (tavaszra marad. Szerző.) a' melly deszkákat penig a Guton hasogattattunk, azokért minden ember szekerét indiferenter el kell vetni.", igazolja az előbbi megállapítást.

11 A tanácsi jegyzőkönyv 1721. január 12-én történt bejegyzésében rendelkezés történik a Piac utcai hídnak a javításáról is az alábbiak szerint: „A Piaczi es egyebütt való Hidak igen meg rogyódván reparatiojokra Vámos Pércziekkel Fülöpi Erdőre szükséges meg alkudnunk Edy Forint dénár 2 két öreg álló Galyas fáért elég lészen. Levágásokra Porral (lőporral. Szerző.) szellyel hanyatásokra és meg faragásukra az nadgyábul 12 Molnárok és 24 Faragok rendeltetnek. Város szükségére az agaikat is el kell hordatni. Minden Gazda szekerét kinek vagyon, kinek nincsen fogadjon Hidfa ala el küldgye Forint 12 bírság alatt."

12 E határozatok véleményünk szerint a XVIII. században már részletesen ismert Piac utcai nagyhídra vonatkoznak. Ez a híd nagyban eltért a mindennapos szóhasználat szerinti hídszerkezettől. Ugyanis a híd szón olyan szerkezetet értünk, mely víz, folyó, árok vagy szakadék felett vezet át és közel merőlegesen két ellenkező partot köt össze. A Piac utcán készített híd részben az utcán végigfutó vízlevezető árok felett épült meg hosszirányban, részint az utca közepén uralkodó sártengert hidalta át a házsorokkal párhuzamosan. így a szerkezete is eltérő az ismert hídszerkezetektől, mert az áthidalást nem a híd hossztengelyében, hanem annak merőleges irányában alkalmazták. A nagyhíd építésének kezdő pontját kétséget kizáróan nem lehet megállapítani, az azonban feltehető, hogy a XVII. század elején már állott, legalábbis az 1631. évi adat, amely a javításra vonatkozik, ezt a feltevést támasztja alá. A töltéseknek és folyóknak a jó időn való reparáltatásáról rendelkezik az 1772. november 18-i jegyzőkönyvi bejegyzés.

13 Mint fentebb is láttuk, a hidakat állandóan javítani kellett, így 1732ben a már fennálló Piac utcai nagy hidat legalább is kétharmad részben jelentékeny költséggel megújították. Ez kitűnik az 1732. évi városi számadásból,

14 amely a költségeket nemcsak részletesen felsorolja, hanem még a kiadások dokumentumait vagyis a főbírói kiutalásokat is szószerint megőrizte, Zoltai Lajos feljegyzése szerint. A város a vámospércsi hajdúság Fülöp pusztai erdejéből szerezte meg a híd építéséhez szükséges fát. Kilencszázharmincnyolc darab szálfának 371 frt. 28 kr. volt az ára. A napszámosok a fák kivágásáért és faragásáért 424 mf. 86 dénárt kaptak: a vásárlott fák elhányatásához szükséges puskapor 93 frt 48 dénárba került; a fák hazaszállítása 355 mfr-ba. Az ócska híd elbontásán és a híd melletti vízfolyás árkának ásásán dolgozó napszámosok 371 frt 81 dr-t kaptak. Molnároknak, akik részint új, részint ócska fából dolgoztak, 345 frt 75 dr-t fizettek. Űj fából 181, ócska fából 55 folyó öl híd épült. Az összes költség a számadás szerint 1628 frt 17 dr, a dokumentumok pedig 1926 frt 30 dénár kiadást igazolnak. Ennek a nagy eltérésnek okát ma már bajos megmagyarázni. A költség az akkori körülményekhez képest így is tetemes. A vámospércsiek (H)