A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)
Sápi Lajos: A debreceni nagyhíd
vagy a Csapó és Vár utca sarkán épült bérház épület pincetömb kiemelése alkalmával, a jelenlegi járdaszinttől több'mint négy méter mélyen talált járdapallók a feltöltés nagyságát bizonyítják. Hasonló méretű feltöltésekről tanúskodtak a színház körül most folyó építkezések földkiemelései is. A tanítóképző iskola melletti bérház alapásása közben három méter mélyen került napvilágra egy régi lakóépület alsó gerendaváza. A XVIII. század elején épült Kistemplom padlója a Piac utca időközben bekövetkezett feltöltése következtében kilenc lépcsővel és lejtővel a jelenlegi járdaszint alá került 1,95 méterre, ami minden bizonnyal az építés idején 3—4 lépcső magasságával az egykori járda felett helyezkedett el. A jelenlegi alapozásoknál a feltöltött 2—3 m vastag rétegben két, helyenként három égett réteget találunk, bizonyságául az egykor pusztító tűzvészeknek és az építési törmelék századok folyamán történő felhalmozódásának. E feltöltések következtében a város belső területe ma már közel egyenletesen lejt északkeletről délnyugati irányban, mintegy 10 méteres szintkülönbséggel. A korábban említett állandó természetű vízfolyások mellett az utcák a csapadékvíz levezetésére árkokkal voltak ellátva. Az árkokat használták fel a város sok vitára alkalmat adó szennyvizének és ipari vizének levezetésére is. Természetesen az árkok és vízfolyások tisztántartása, valamint az árkokon átvezető forgalom biztosítása — minthogy az egész város területére kiterjedt — igen nagy gondot okozott állandóan a város vezetőségének. A kiásott árkok oldalait a beomlás ellen partbiztosítással lehetett csak fenntartani, az árkokon való átkelésre pedig hidakat kellett építeni és fenntartani. A gyalogjárókat a gyalogos ember számára, a kocsiutakat pedig terhes szekerek részére járhatóvá kellett tenni. Esős időben ez igen nagy feladat volt. E munkák végzése részint az építő és vásárbírók, felügyelők hatáskörébe tartozott a város közpénztára terhére, részint az utcai kapitányszékek az egyes utcák közönségével végeztették saját költségükre. Az árkokat az ácsok és molnárok partbiztosításként pallóburkolással látták el, ,,mejjékelték", „megjármolták", az átjárás biztosítására pedig egyszerű gerendahidakat építettek felettük. A gyalogjárókat rövid kereszt gerendákra helyezett hosszirányú pallók fektetésével tették járhatóvá, míg a kocsiutakat a mélyebb kottyanókban szalma, rőzse vagy gally terítéssel biztosították esős időben. Az utak javításának ezt a módját egyes helyeken még ma is használják és fasinázásnak hívják. A gyalogos járásra szolgáló palló borítást a szekérút mélyebb kottyanóit kerülő szekerek ellen meg kellett védeni, ezért a járda szélére a veszélyeztetett helyeken farönköket ástak le. Ezek megakadályozták a gyalogjáróra való felhajtást. E gyalogjárók és hidak készítésével és fenntartásával a városi tanácsnak is többször kellett foglalkoznia. így a városi tanács jegyzőkönyvében már az 1629. évi július 18-án tett latin nyelvű bejegyzés 3 a templom hídjáról tesz említést, mely valószínűleg a jelenlegi Kálvin tér 5. számú ház előtt állhatott. Az 1666. február 25-én kelt tanácsi jegyzőkönyv 4 ismét foglalkozik a lakosok terhét képező gyalogjáró pallók készítésével, "mely szerint: „Varga Utza Piacz et Várad közöt az Palló czinalas felöl Deliber' mint 58
