A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Komoróczy György: Hivatalszervezet és levéltári anyag a feudáliskori Debrecenben

Önálló levéltári rendszert alkottak a különböző bizottságok (commissiones) iratai. Ezek sorában kiemelkedik a királyi biztosság (comm. regia). A királyi biztosságok — vagy ahogyan magukat nevezték: bizottságok — a XVII. sz. végén mint ideiglenes hatóságok kerültek a város élére s feladatuk a tisztújítások ellenőrzése volt. 1770 óta állandósulni kezdtek s ez év aug. 7-én olvassuk a jegyzőkönyvben, hogy ,,a város vezetősége és az electa iurata communitas között felmerülő ellentétek elsimítása érdekében van szükség a bizottságra".

6 Debrecen senatusa többször tiltakozott a* királyi biztos intézményének állandósítása ellen, az uralkodó ebben a kérdésben nem "engedett s 1848-ig a város élén a hatalom legfőbb irányítójaként helyben maradt a királyi biztos, akit 1867-ben a főispán követett a központi államhtalom képviseletében. A commissiok iratképzése a város életére kiterjedőnagyon fontos eseményekről számol be. Egyik különleges "ellentmondása a fejlődésnek, hogy amíg Debrecen város egyfelől küzdött— s meg kell mondanunk eredményesen harcolt — "a feudalizmus társadalmi formája s hatalmi viszonyai ellen, pl. a nemesi előjogok visszaszorításáért, addig másfelől a város társadalmi rendjének, a városon belüli életnek természetes haladási irányától többször eltért. Többek között ellene volt a céhen kívüli iparfejlődésnek adópolitikai és céhvédelmi okokból akkor, amikor már a céhrendszer fékje lett a fejlődésnek; ellene volt a város tulajdonát képező földek elosztásának, bérbeadásának s kizárólag a házak tulajdonosai részére volt hajlandó földbérletet biztosítani, mert csak így látta garanciáját annak, hogy a földek jó kezekbe kerülnek; nem hajtotta végre következetesen a város csatornázását, a kőházak építkezésének programmját a tűzvészek elkerülésére; bizonyos fokig konzervatív volt az ésszerű legelőkihasználás ügyében, a szabályszerű települési rend kialakítása kérdésénél. S mindezekben az ügyekben a királyi biztosok látszanak kezdeményezőknek a magisztrátussal szemben s emiatt a királyi biztosi jegyzőkönyvek gazdag forrásértékkel bírnak elsősorban a reformkori Debrecen életének vizsgálatánál. Debrecen város levéltárában a hivatalok szervezett ügyintézése során kialakult hivatali fondokon kívül, melyeket az előbbiekben felsoroltunk, létrejöttek olyan sorozatok — szerkezeti típusú iratfondók —, melyeknek iratanyaga az előbbiektől eltérően nem a városi hivatal ügyintézésén belül keletkezett, hanem idegen hivataloktól eredt. Ezeket a különböző hivatali eredetű iratokat egységes irattári kezelés, azonos regisztratúra alapján fogták össze a XVIII. sz. második felétől kezdve. Ilyen szerkezeti fondokat alkotott a m. kir. udvari kancdiária, a m. kir. helytartótanács, a m. kir. udvari kamara és más központi kormányhatóságok rendeletanyaga. Közös jellemvonásuk, hogy irattározásuk szerkezetileg egységes: minden idegen kormányhatóság részéről kibocsájtott rendeletanyag külön-külön, de önmagába zárt egységként kezeltetett. A levéltári rendszerek feudáliskori harmadik nagy csoportját a gyűjtemények alkották, amelyeket tematikai fondoknak is nevezünk. Ezek bármennyire is mesterségesen jöttek létre, mégis egységes irattári képződmények. Kialakításuk alapoka a tárgyi hasonlóság — sok esetben azonosság — volt. A gyűjteményeket a gyakorlati szükségletek hozták létre. Az egyes iratokra a közigazgatás során gyakrabban volt szükség, mint másokra, vagy másokat jobban védelmeztek, mert jogbiztosító jelentő4 A debreceni Déri Múzeum évkönyve 49