A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Kádár Zoltán: Három hellenisztikus-római „istenarckép” a Déri-gyűjteményből

ami az istennőnek szervezett helyi kultuszára utal.

8 Ikonográfiái szempontból nézve a kérdést; mint mondottuk, kétségtelen a Kyb ele-fej ékkel való hasonlóság, főként azzal a finomarcélű, lágy hullámokban hátrafésült hajú Kybelé-típussal, amit р. o. a koppenhágai Ny Garlsberg Glypthotek Formiaból (Itália) származó márványszobra örökít meg.

9 A szóbanforgó istennőfej leányos arcvonásai azonban inkább Tychére, mint Kybelére vallanak. A szerencse fogalmának ez az erős hangsúlyozása a hellenisztikus poZzsok életében jelentkezik először, gazdasági-társadalmi átalakulásból adódó új világnézet következményeként: „Az istenek régi, megrendszabályozott világa, amelyben minden funkció pontosan körül volt határolva, ... már sehogyan sem felelt meg a véletlenek káoszának, amelyek most az emberi sorsok fölött uralkodnak. Nem is csodálhatjuk, hogy a „sors"-Tyché, Fortuna-mindenható istenség vonásait ölti magára — írja Ranovics.

10 Melos-szigetén р. o. közös magán-kultusza van ennek az istennőnek Aphroditével, Astartéval, Artemisszel és Kybelével.

11 Azonban az istennő kultuszának gyökereit és ábrázolásai típusának kialakulását mégis Európán kívül a hellenisztikus Keletre kell helyeznünk. Az első Tyché-ábrázolást, amelyet ismerünk — Eutychidesnek, Lysippos egyik tanítványának köszönhetjük, aki az antiochiai (Syria) Tychét ábrázolta bronzszoborban.

12 Ez a sziklán ülő, jobb lábát az Orontes folyamot jelképező férfialak vállán nyugtató istennő-ábrázolás — mint erre Rostovcev rámutatott — a sémita Gad, ill. Baal vagy Baalat istenalak hellenisztikus átfogalmazása.

13 Ezt a feltevést megerősíti az is, hogy a hellenisztikus, ill. római Szíriában több város falkoronás Tyché-ábrázolását ismerjük, főként az Euphrates melletti Dura—Europosi freskók és szobrok alapján.

14 Azonban Pausanias a — sajnos azóta nyomtalanul elveszett — kisázsiaiamyrnai Tyché-szobrot mondja a legrégibbnek,

15 amelyet a chiosi építészszobrász Bupalos készített (i. e. 547—537), nem beszélve természetesen a tisztán személyes, és nem a város kultuszát szolgáló (Tyché poleós) korábbi ábrázolásokról.

16 Figyelemreméltó, hogy Pausanias 16 görög város Tychészobrát említi.

17 A ránkmaradt városvédő Tyché ábrázolások közül természetesen minket ezúttal elsősorban a Balkánról származók érdekelhetnek. A szóbanforgó bulgáriai emlék szempontjából is megemlítendő egy Biregikből származó rómaikori mozaik, amely Makedonia falkoronás védőistennőjének mellképét ábrázolja,

18 továbbá egy' későantik salonikii diadalívet díszítő relief, amelyen imago clipeata-Ъап falkoronás fej látható, ezt a köralakú domborművet egy laposabban faragott keleties ruházatú alak tartja.

19 A Balkán nyugati részén, a dalmát Split-ben pedig a Tyché (Fortuna) Salonitana márvány-mellképét őrzik,

20 egy másik dalmatiai városban Ismotsk környékén Municipium Novum-ból (Runovica) származó falkoronás nő melíképe, valószínűleg Fortuna Dalmatia került elő.

21 Az Adriai-tenger másik partja közelében Aquileiában viszont egy olyan fogadalmi oltár került elő, amelynek egyik oldalán hatalmas falkoronás ülő női alak (Róma?) fogadja az előtte térdelő hasonló viseletű, de kisméretű nő (Aquileia?) hódolatát.

22 Végül a dunai tartományok közül egy pannóniai leletet is meg kell említenünk: a brigetiói Tyché bronzszobrocskát, amely az Eutychides-féle antiochiai emléknek római császárkori másolata.

23 Mindezeket figyelembe véve, valószínűnek látszik, hogy a Déri25