A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Újváry Zoltán: Ősi famegmunkáló eszköz népi használatban

nyen lehet vele megmunkálni. A kézihajtású, nyirettyűs esztergák használatánál azt tapasztaljuk, hogy szinte mindegyiket orsókészítésre használták, illetőleg használják, sokszor egészen kis tárgyak készítésére (pl. gomb). A nagyobb tárgyak megmunkálása (tál, csutora stb.) már nehezen volna végezhető a kézihajtású esztergán két ok miatt is: aj nehéz és körülményes volna a tárgy forgatása, b) körülményes fél kézzel — mivel az egyik kéz a forgatást végzi — nagyobb tárgyat megmunkálni, különösen ha azokon különböző bemélyedéseket, vajatokat, cifrákat kell csinálni. 3. Aki iparszerűen, főfoglalkozásként készített faedényeket, faárukat, föltétlenül arra törekedett, hogy fejlettebb esztergája legyen, amivel jobban, könnyebben és többet tud előállítani. S ezért a házban vagy egy melléképületben lábítós esztergát vagy pedig esztergapadot igyekezett felállítani. Szűkítsünk az általános vonatkozásokon. A háromhutai eszterga életterére már utaltunk. Mindmáig való használatának kétségtelen oka: anyagi javak nyerése az előállított munkatermékért. A munkatermék előállítását pedig a szükséglet nagymértékben befolyásolja. S az eszterga működtetésében a szükséglet döntő tényező. Az esztergán készített tárgyak, eszközök társadalmi, vagy úgy is megfogalmazhatjuk, hogy piaci szükségessége, igénye visszahat magára az esztergára: az eszterga használatára, megmaradására, illetőleg eltűnésére. Az eszterga esetében nem egy fejlettebb munkaeszköz szorítja háttérbe a fejletlenebbet, vagyis nem egy új, fejlettebb technikai megoldású eszterga lép a régi helyébe. A munkatermékek hullnak ki a használatból s velük együtt tűnik el az őket előállító munkaeszköz is. Háromhután még megvan az igény azokra a tárgyakra, amelyeket az esztergán készítenek. Azonban mindinkább kevesebb ez az igény. Amint adatközlőim — Szutarcsik Miklós, Golenyák Ferenc — elmondották, főképpen csak orsót készítettek az utóbbi években. A szükséglet az orsóra is elég kicsi s ezért már Golenyák Ferenc az esztergát szinte teljesen használaton kívül helyezte. A guzsaly, fajfa stb. az idősebbek kezén még megvan. Míg azok fonnak, az eszterga sem tűnik el teljesen. A fiatalok ha gyakorolják is tovább a szövés-fonást, ez utóbbit a guzsallyal szemben egy lényegesen fejlettebb munkaeszközön, a rokkán végzik. így történt ez a szatmári Gacsájon, ahol az esztergát a kerekesguzsaly használatba vétele felelesleges munkaeszközzé változtatta. Látjuk, hogy fonódnak össze a jelenségek a néprajz területén. Az esztergán élete során különböző tárgyakat munkáltak meg, dísz- és használati tárgyakat egyaránt. Legtöbb tárgy készítése azonban (pl. templomi olvasó, gomb, furulya) az üzleti áruk megjelenésével feleslegessé vált. Az eszterga viszont mindaddig megmaradt míg akár egyetlen tárgy előállításának szükségessége megkívánta. Az adatok azt mutatják, hogy népi használatban az eszterga szerepe a szövés-fonáshoz szükséges kisebb tárgyak előállításával bevégződik. S mindez előttünk történik. Tanúi lehetünk egy ősi népi munkaeszköz teljes eltűnésének.

61 Ujváry Zoltán 137