A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958-1959 (Debrecen, 1960)

Iváncsics Nándor: Terménytartó vermek Berettyószentmártonban

1.). Az aprójószág kártevései ellen a verem tetejére ágakat szórnak, de néhány esetben napraforgószárból készített kerítéssel védik (XX. tábla 1.). Néhány esetben, hogy a vermet jobban védjék az időjárás viszontagságai ellen, szalmakazlat raknak föléje (XX. tábla 2.), vagy szekérszín alá építik. A sírvermet sohasem szokták kiégetni (kifüstölni), csak sepréssel, esetleg tapasztassál tartják rendben. Vermelés A vermelés lényege a termények olymódon való eltartása, hogy azok hosszabb idő eltelte után is teljesértéküen, vagy legalább is kismértékű értékcsökkenéssel, de felhasználhatók legyenek. A növények lélegzenek elrakva is, nedvességtartalmukat ezért minél alacsonyabbra kell csökkenteni (megengedett határon belül). A nedvesen verembe rakott gabona megdohosodik, a vizes krumpli megrothad. Tehát viszonylagosan „szárítani" kell a terményeket a veremberakás előtt. A tartós eltartásnál a lélegzés minimálisra csökkentése a lényeg. Ezért a levegőtől való elzárással tartósíthatjuk a terményt. Ez a mód azonban csak a kevés víztartalmú növények esetében lehetséges. Ez a magyarázata annak, hogy a nagy víztartalommal bíró répa és krumpli esetében a vermeket „szellőzni" hagyják. Ezeket a biológiailag meghatározott szempontokat próbálja az egyszerű ember a maga módján és elődei tapasztalata nyomán felhasználni.

32 Korábban egy telken több verem is volt (ma kettőnél több sehol sem fordul elő) és minden terményt külön veremben tartottak. így főleg a nagyobb gazdáknál külön verme volt a gabonaneműeknek (búza, rozs, árpa, zab, köles) és egyéb terményeknek (krumpli, répa). A kifüstölt és kitisztított verembe a napon szárított (szikkasztott) gabonát a vermekbe töltögették. Megtiporni nem volt szabad a vermet. Terményt csak a torka széléig töltik fel minden előforduló esetben. Ha a verem megtelt, a már korábban ismertetett módon zárták le. A termények rendszerint egy évig voltak veremben. Berettyószentmártoni adatközlők szerint a gabonát mindig csak akkor adták el, amikor már az újat learatták. Ha kevés volt a termés, egy-egy veremmel felbontatlanul hagytak. A jól elzárt gabona nagyon sokáig elállt a veremben. A Tószög egyik házában 60 évvel ezelőtt istállóépítés közben egy kifutott veremre akadtak, amelyben 28 zsák köles volt teljesen épen, pirosan, használható állapotban. Emlegetik, hogy a tanyákon több helyen is találtak olyan vermet, amelyikről korábban egyáltalán nem tudtak és élvezhető terményt rejtett. A veremből kisebb edénnyel szedték ki a gabonát. Nem kellett egyszerre kiüríteni az egész vermet. Ha jól elzárták a tetejét és nem érte nedvesség a gabonát, így is elállt egy évig. Ha már mélyebben volt a termény, akkor leengedtek gyerekeket a verembe, akik a kötélre kötött csöbörbe meregették bele a gabonát.

33 Krumplit, répát szintén csöbörrel hordják ki a veremből fokozatosan, úgy ahogy fogy. A takarmányrépa kiszedésére néhol szigonyszerűen használnak horgot (kákót) is, amely nem más, mint hosszú nyélre szerelt közönséges szalmahúzóhorog. A korábbi időszak egyetlen lehetősége az olcsón előállítható földvermekben való terménytárolás volt. Ez a gazdálkodási forma fejletlenségéből adódott. A vermekben való terménytárolás lassan eltűnőben van, legalábbis a régi hagyományos formájában. Ennek a változásnak nem 121