A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szilágyi János György: A későetruszk bronzművesség emlékei a Déri Múzeumban

leg mezopotámiai kultúrákban lehet megtalálni.

12 Az urartui példányokon a mellékalakok játékos alkalmazása is megjelenik az állati szájból kilógó lábak, a nyelet tartó emberalak s más apróbb és éppen ezért fontos részlet-egyezések mellett. Az urartui- északszíriai művészet jelentős hatását a VII. —VI. század etruszk kultúrájára éppen az elmúlt években kezdték „ gondosabb vizsgálat tárgyává tenni,

13 anélkül természetesen, hogy az etruszkok keleti eredetének bizonyítékául próbálnák meg felhasználni ezeket a kapcsolatokat, amelyek főniciai (kyprosi), majd etruszk kereskedők közvetítő működésével is magyarázhatók. Figyelemre méltó, hogy a formát a görög művészet nem vette át a neki is rendelkezésére álló keleti forrásokból: a keleti művészetek ösztönzéseit elfogadva itt is, mint annyiszor, nyomban a maga külön útjára lépett.

14 Hogy azonban a görögöknek volt érzékük éppen klasszikus századukban a számukra talán excentrikus ízlésű etruszk készítmények értékeléséhez, azt mutatja, hogy a korszak görög írói nem egyszer dicsérve emlegetik az etruszkok, specialitásnak számító bronzkandelábereit.

15 Az egész típus eredetének irányába mutat a debreceni példánynak a csoportban tudomásom szerint egyedülálló lábdísz-motívuma is. A bimbóba foglalt palmetta motívuma ugyanis egyiptomi eredetű és valószínűleg közeikeleti vagy keleti görög közvetítéssel jutott az etruszkokhoz.

16 A másik kapcsolat a kandeláberek keletkezésének ideje körüli századokba vezet. A csésze peremén ülő galambok az antik művészet minden ismerőjét a Capitoliumi Múzeum híres mozaikjára emlékeztetik, a vízzel telt bronzedény szélén ülő négy galambbal.

17 £z a mozaik Hadrianus tiburi villájából került elő, amelyben a császár birodalma kiemelkedő művészeti alkotásainak másolatait gyűjtötte össze. így feltehető, hogy a mozaik is valamely híres görög munka másolata. Valóban régen utaltak már Plinius egyik helyére, ahol a pergamoni Sósos mozaik-kompozicióját írja le, közepén a capitoliumira emlékeztető motívummal.

18 Hogy híres mű lehetett a capitoliumi mozaik mintaképe, azt az is bizonyítja, hogy Pompeiiben egy szebb mozaik-másolatát is megtalálták,

19 de továbbél a kompozíció a ravennai mozaik-művészetben is, nyilván keresztény értelemben interpretálva.

20 A pergamoni művész azonban aligha adhatta az ötletet az etruszk bronzműveseknek, mert Pergamon csak akkor alakult a hellenisztikus művészet központjává, és Sosós működése csak abban az időben képzel12 Wigand i. m. 35-6; Curtius i. h.; R. Zandrino, Studi Etruschi 22 (1952-53) 330-3. 13 M. Pallottino, Archelogia Classica 7 (1955) 109-23 és uo. 9 (1957) 88-96 ; G. M. A. Hanfinann, Gnomon 29 (1957) 247 — 8 ; G. Sáfhind, História 6 (1957) 21 — 2 irodalommal; P. Amandry, The Aegean and the Near East (Studies H. Goldmann), New York, 1956, 244 s köv. — K. R. Maxwell — Hysíop tanulmányához (Urartian bronzes in Etruscan tombs, Iraq 18, 1956, 150 — 67) nem tudtam hozzájutni. 14 Curtius i. m. 21 ; másképp Zandrino i. m. 333 (görög közvetítést feltételez). 15 ТЛ Messerschmidt, Arch. Anz. 1933, 327 s köv. 16 F. W. v. Bissing, Studi Etruschi 2 (1928) 19 s köv. ; samosi tripusokon : U. Jantzen : Griechische Greifenkessel, Berlin, 1955, 90 — 91 (etruszk kapcsolataikról is). Vö. E. Buschor, Ath. Mitt. 58 (1933) 26-46. 17 H.Stuart Jones: Catal. Sculpt. Mus. Capitol., Oxford, 1912, 143-4, no. 13a. 18 Hist. nat. 36, 184. Sósos művéről legutóbb M. Renard, Hommages & M. Niedermann, Bruxelles, 1956, 307-314. 19 E. Pernice, Die Antike 13 (1937) 58 és Taf. 4 ; О. Elia : Pitture murali e mosaici del Museo Naz. di Napoli, Roma, 1932, 143 — 5, no. 406; K. Schefold: Die Wände Pompejis, Berlin, 1957, 217 (irod.). 20 Galla Piacidia V. század közepei mausoleumában, amelynek mozaikjai egyébként is az antik képhagyomány erős hatását mulatiák. J. Wilpert: Die röm. Mosaiken u. Malereien d. kirchl. Bauten vom IV —XIII. Jh., Freiburg i. Br. 1916, Taf. 50. Vö. О. Wulff : Altchristliche u. byzantinische Kunst I. Berlin, 1916, 252, 346 s köv. 32