A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szabadfalvi József: A magyar mézeskalácsosság kialakulásának kérdéséhez

mellett Kolozsvár, Torda és Kézdivásárhely volt a mézeskalácsos ipar erdélyi gócpontja. Kézdivásárhelynek nagy kivitele volt Moldva felé.

27 Erdélyben nemcsak a méhtenyésztés és a mézkereskedelem, hanem a mézeskalácsos mesterség is korán felvirágzott, s ugyanazt a szerepet töltötte be Brassó Erdélyben és Déleurópában, mint Nürnberg Németországban. XVI. századi szakácskönyveink bőséges adatot szolgáltatnak a mézeskalács készítésére és annak egyéb ételek készítésénél való felhasználására, sőt még az önálló mézeskalácsosok meglétére is. Az erdélyi fejedelem főszakácsmestere a XVI. sz. folyamán a ,,Halnak való édes suffa" nevű ételt a következő módon készítette el: ,,Végy jó mézeskalácsot, reszeld meg, hogy olyan legyen mint az liszt, végy benne az mennyi szükséges; vajat melegétvén, de nem felettébb sokat, rostély meg benne; tölts jó bort hozzá, fahéjj

at s nádmézet eleget hints, azután az mikor fel akarod adni nádmézet reá."

28 Mézeskalácsot a XVI. sz. folyamán még a következő étel elkészítésénél is használtak: ,,A galóczának is béli kivetésével, besózásával úgy élj, mint ide fel megmondtam. Az levet mikor meg akarod csinálni, jó bort mézes pogácsát hozass: az mézes pogácsát szép vékonyan metéld a borban, mézet is vess reá.. ,"

29 Húsos étel mellé szokásban volt, ugyancsak a XVI. századi szakácskönyvek szerint a következő ételt adni: ,,Ez mellé penig, ha szép kalácsokat vagy mézes pogácsát raksz, mind mellé illik; ha penig nem akarod, avagy szerit nem teheted, anélkülls meglehet"

30 Szokásban volt a mézeskalács formákban, kivésett dúcokban való megformázása is a XVI. században. Erről tanúskodik a következő korabeli följegyzés: ,,Az mondolát és tikmont kevéssé megszárazd... nyomd annakutánna a mézeskalácsnak a formáját reá, kisdedet és nagyot, éz mint szereted, szárazd meg serpenyőben avagy sütőkemencében alkalmas melegségnél... Ez igen fű étek, jobb még a marczapántnál is."

31 Feljegyzések bizonyítják azt is, hogy már a XVI. sz. folyamán dolgoztak mézeskalácsos mesteremberek is. Wecker János Jakab Opus Magirificum с munkájában a következő sorok találhatók: ,,Végy egy fából kimetszett formát, kinek az temérdeksége egy ujnyi legyen, formáld meg, töröld le aztán az lisztet, hogy lisztes ne légyen az pogácsa; egy deszkára penig hints lisztet s rakd reá az mézes pogácsát, afféle sütővel süsd meg, ki azzal keresi kenyerét."

32 Az előbbi idézet szintén utal a mézeskalácsosok által napjainkban is alkalmazott fa formák használatára a mézeskalács megformázásánál. A német mézeskalácsosság hatása főleg Magyarország nyugati részén mutatható ki. Ezt a történeti adatok mellett bizonyítják a XVII. századtól reánk maradt, díszesen faragott mézeskalácsos formák is. Nagyon sok forma meglepő szobrászkészségről tanúskodik. A többszáz éves formák az olasz renaissance, a gazdag barokk és a rokokó díszítések hatásait őrzik ornamentikájukban. Még az utóbbi évtizedekben használatos dunántúli ütőfák is a nyugati formametszés és fafaragás hagyományaira utalnak. A mézeskalácsos formák nagy része Magyarország egész területén, de 27 Rodiczkg Jenő, i. m. 1892, 19-20. 28 Radvánszky Béla, Régi magyar szakácskönyvek, Budapest, 1893, 112. 29 Radvánszky Béla, i. m. 136. 30 Radvánszky Béla, i. m. 66. 31 Radvánszky Béla, i. m. 264. 32 Radvánszky Béla, i. m. 287. 77