A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szabadfalvi József: A magyar mézeskalácsosság kialakulásának kérdéséhez

német eredetű mesterség, s az első céh 1619-ben alakult meg Pozsonyban.

4 Viski Károly már óvatosabban fogalmazza meg véleményét: „Mai tudásunk szerint a bábosság e mesterkéltebb formája német eredetű — legalább is céhes formájában, azaz abban a fejlettebb alakjában, amely művészien faragott ütőfákkal formázza süteményeit."

5 Viski Károly tehát hallgatólagosan fenntartja annak a lehetőségét is, hogy már korábban is készítettek mézeskalácsot valamilyen egyszerűbb eljárással. Romhányi Gyula szerint a mesterség a magyarság első századaira vezethető vissza, s valószínűnek tartja, hogy a XII—XIII. sz. folyamán Erdélybe települt szászok hozták magukkal a Németországban virágzó mézeskalácsosságot. Igazolásképpen utal arra, hogy okleveleinkből igazolható, hogy már az Árpád-házi királyok alatt élénk méhészet folyt s megvolt a rokon viaszöntő mesterség is.

6 Kemény György felfogása sem következetes a német eredet vallásában, bár azt tartja, hogy mint céhes mesterség a XVII. sz. folyamán alakult ki. Feltételezi azonban, hogy más rokon mesterségekkel együtt már az előző századokban is űzték.

7 A fentebb felsorolt vélemények mellett megjegyezhető, hogy a mézeskalácsos mesterség német eredete eléggé általános felfogás. A mézeskalácsosság eredetével kapcsolatban Fábián György lehetőnek tartja, hogy Magyarországon a szerzetesrendek terjesztették el, átvéve a görög-római pogány jellegű mesterséget és keresztény mezbe öltöztették.

8 A tordai pogácsával kapcsolatban Viski Károly is pogány, áldozati jellegre utal.

9 Ecsedi István szerint a mézeskalácsosság Magyarországon önállóan fejlődött háziiparból kismesterséggé. Eredetileg nők készítették és csak később lett a férfiak munkájává is. 10

Szalay Imrének az a véleménye, hogy a címeres formák arra utalnak, hogy a fejedelmek, főúri konyhák felszereléséhez is tartoztak mézeskalácsos formák. Családi lakomák alkalmával mézeskaláccsal kínálták meg a vendégeket.

11 A magyar mézeskalácsosság eredetére vonatkozó vélemények eltérnek egymástól. Tanulmányomban elsősorban azzal foglalkozom, hogy valóban a XVII. sz. folyamán jutott-e be a mesterség Magyarországra, vagy már a XVII. századi nyugati hatás előtti időkben is dolgoztak Magyarország területén mézeskalácsosok. A méz felhasználása, a mézeskalács és a mézsör készítése Európa nyugati részében évszázadokon át el volt terjedve. Német népterületen famintákkal megformázott mézeskalácsot már a XV. sz. óta ismerünk. A XV. sz végéről maradt fenn a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum legrégibb, sárkányt ábrázoló ütő fáj a. A mézeskalács készítése azonban sokkal régibb Németország területén, mint az előbbi forma készítési ideje. A mézeskalácsot először kolostorokban készítették. Az egyik német város apácái 1332 — 1350 között mézeskaláccsal, sajttal és fánkkal ajándékozzák meg egymást. Kaisenbergi Geiler (1508) passióbeszédeiből 4 Bátky Zsigmond, i. m. 320 ; Ezt az állítását többen átvették, pl. Végh József, Mézesbábsütő minták faragása a Tiszántúlon. NÉ. XXX. (1938) 102 ; Bátky Zsigmond a magyar mézeskalácsosság eredetére vonatkozó megállapítását valószínűleg Kemény Lajos (Mézeskalácsos céheink múltjához. NÉ. XXVI 1915, 328) által közölt adatokra alapozza. 5 Viski Károly, Díszítőművészet. — A magyarság néprajza. II

2

, 380. e Romhányi Gyula, Régi magyar bábsütő formák. Magyar Iparművészet XXXIX. (1936) 13. 7 Kemény György, Mézeskalácsosok. Magyar Népművészet, IV., Budapest, 1925. Bevezetés. 8 Fábián Gyula, Mézeskalács. NÉ. XIV. (1913) 90. 9 Viski Károly, i. m. 327. 10 Ecsedi István, Ä debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása, Debrecen, 1935, 140 — 141, 11 Szalay Imre, Szalay Ágoston régiség-gyűjteményének ismertetése. Századok XI. (1877) 594 74