A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Gunda Béla: A totemizmus maradványai a magyar táltoshagyományban

őstől való származását a vezetőhöz kapcsolt hiedelemmel fejezték ki. A nemzetség, esetleg más társadalmi egységek totemisztikus származására utal totemisztikus eredetű. XII—XIII. századi török személy- és nemzetségneveink egy része: Ákos ('fehér madár', 'fehér sólyom'), Karcsa ('Habicht', 'Falke'), Kartal ('aigle', 'aigle noir'), Tiván ('Edelfalke'), Bese ('Sperlingshabicht', 'sparrow hawk'), Turul (sólyom-, sas-, esetleg héjaféle madár), Kaplyon ('tigris', 'párduc'), Thonuz-oba ('disznó-apa'), Kurd ('farkas'), Tege ('kos'), stb.

31 Később a törzsnek, a nemzetségnek és ezek egyes tagjainak a totemőssel való kapcsolata meglazult, elhalványult s csak a táltos — hasonlóan, mint a sámán — őrizte meg az állatőstől való származás emlékét. Ebből is látható, hogy a sámán illetve a táltos őrzője, megtestesítője a régebbi hagyományoknak. Személye köré rakódnak le azok a hiedelmek, elképzelések, amelyek korábban a törzset, a nemzetséget, a családot s ezek tagjait is jellemezték. • A totemizmus gazdasági, társadalmi, pszichológiai problémákat is felvető jelenség. Maradványait a társadalmi fejlődéstől függően a különböző népeknél más és más formában találjuk meg. Haeckel J. szerint megkülönböztethetünk : egyéni, törzsi, clan vagy csoport és nemek szerinti totemizmust.

32 Az egyéni totemizmus, mint a sámánizmus lényeges része Északázsiában, Északamerikában és Indonéziában található meg. Minden sámánnak bizonyos számú védő és segítő szelleme van. Ezek igen gyakran állatok s a sámán egyéni totemei is.

33 Az állatalakú segítőszellemekben tehát totemősöket kell látnunk. A magyar táltosra vonatkozó származási hagyományok is lényegében az egyéni totemizmus egyik formájára utalnak, ugyanúgy, mint a sámánok állattól való származásának gondolata is az egyéni totemizmus körébe tartozik. Valószínű azonban, hogy a jelen esetben ez az egyéni totemizmus visszafejlődés következménye. Ahogy az állattól való származás gondolata a törzsről a sámánra szállt, ugyanúgy alakult át a törzsi, nemzetiségi, családi totemizmus egyéni totemizmussá. Egyes XII—XIII. századi nemzetségneveink (Ákos, Kartal, a korábbi Turul) mindenesetre a nemzetségi totemizmusra vagy más társadalmi •egységek totemizmusára is utalnak. A magyar totemizmus kutatása nagyon kezdeti állapotban van. A részletek és a nagyobb összefüggések megvilágítására tovább kell haladnunk azon az úton, amelyet Gombocz Z. és Róheim G. megmutatott. Pais D. is fentebb idézett egyik munkájában értékes észrevételeket tesz a totemizmusról: ,,Az állatalakban való viaskodás hiedelme a totemizmusnak egyik kiágazása. És hogy a magyar táltosságban totemisztikus jelenségekkel találkozunk, korántsem lephet meg bennünket, amikor a totemizmusnak számos mozzanatára bukkanunk a régi magyar műveltség nem egy területén, például az Árpád nemzetség hagyománybeli turul madár ősében (vö. Pais: MNy. XLV, 37— 43) vagy totemisztikus — állatnévből való —, többnyire törökből származtatható személyneveink jelentős sorában (vö. Pais, Régi személyneveink jelentéstana: MNy. XVIII, 31—2). A táltosság totemisztikus tényezőinek köszönhette létét a magyar mesék« Gombocz.Z., Árpád-kori török személyneveink. Magyar Nyelv X. (1914) 241-249, 237 — 242; Pais D., Régi személyneveink jelentéstana. Magyar Nyelv XVIII. (1922) 31—32 ; Pais D., Turul. Az Árpád-nemzetség totem-madara. Magyar Nyelv XLV. (1949) 37—43. 82 Haeckel J., Über Wesen und Ursprung des Totemismus. Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien, LXIX. (1939) 243-260. 83 Haeckel J., i. m. 244. 68