A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)
Gunda Béla: A totemizmus maradványai a magyar táltoshagyományban
kai, ha valamelyik halmot meg akarták ásni. A békésszentandrási Bagi Jánosnak egyszer elárulta, hogyha repül, még fenntről is meglátja a kincset. Vasfű volt beforrasztva az egyik tenyerébe. Ha ezt rátette valamelyik lakatra, zárra, béklyóra — az azonnal kinyílt. 11 Rendelkezésünkre áll néhány olyan adat is, amelyek nem szólnak ugyan arról, hogy a táltos állattól születik, de olyan tulajdonságai vannak a táltosnak, amelyekből állatősére következtethetünk. Göcsejben a táltos olyan fiúgyermekből lesz, aki úgy születik, hogy a hátán szőr van. 12 Egy sárréti táltos mellén már gyermekkorában balfelől arasznyi hosszúságú szőrszál nőtt. 13 Biharban (Konyár) gyermekkorban a mellen, háton vagy az ágyékon nőtt szőrszálakat is a táltosság jelének tekintik. 14 Egy táltosról szóló jászsági történétből megtudjuk, hogy Csorna János csikófoggal született és ezért táltos volt. 15 Püspökladányon a táltosról általában azt tartják, hogy foggal születik. Akad olyan táltos, akinek hátul egy-egy csikó vagy farkas foga van. 16 A táltos hírében álló Csompora Sándor egyszer benézett a Nagyszénáshoz tartozó Gáspártelek majorban egyik haragosa ablakán s villás ökörszarvak voltak a homlokán. Ennek a táltosnak egy fekete bikával kellett viaskodni. 17 Táltostörténeteink általában csak annyit említenek, hogy a foggal született gyermekből lesz a táltos. 18 Nem szólnak arról, hogy milyen a táltos foga. Feltehető, hogy a fog közelebbi megjelölése ezekben a táltostörténetekben feledésbe merült, — korábban azonban szó lehetett'a farkas, csikó vagy más állat fogáról s így ebből is következtetni lehetett a táltos származására, úgy, amint a farkastól született bihari táltosnak farkasfog volt a szájában. Valószínű, hogy a gyűjtők sem érdeklődtek azután, hogy milyen is a táltosok foga. A fenti adatok egyik részéből világosan kiderül, hogy a táltos állattól (ló, bika, farkas, tehén, daru, holló) származik. A táltos valamelyik szülője, nevelője ezeknek az állatoknak a sorából kerül ki. Adataink másik részében csak a táltos tulajdonságaiból (csikó-, borjú- vagy farkasfoggal születik, hosszú szőr van a mellén vagy az ágyékán, szarvakkal jelenik meg) következtethetünk állat ősére. Tudunk arról is, hogy ahová a táltos bika alakjában jár, onnan nem jó leányt feleségül venni., mert annak sohasem kell az ura. 19 Nyilvánvaló — noha erről adatunk nem szól — hogy a bika és a leány szerelméből csakis táltos-gyermekek születhetnek. Róheim Géza már korábban kimutatta, hogy a magyar táltos alakja megfelel az észak- és középázsiai sámánok alakjának, s „a magyar táltos az ázsiai sámánság emlékét egy olyan fokon őrizte meg, amely a török-tatár népekéhez áll legközelebb." 20 Róheim Gézának ezzel a felfogásával lényegében megegyeznek a nyelvészeti eredmények is. Legújabban Pais Dezső — részben néprajzi kutatásokat (Róheim G., Solymossy S., 11 Saját gyűjtésemből. Bagaméri Sándor közlése, Nagyszénás — Kiscsákó, Békés m. 12 Gönczi F. r Göcsej... ismertetése, Kaposvár, 1914, 175 ; vö. Diószegi V., A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben, Budapest, 1958, 342. 13 Szűcs S., Táltosok és boszorkányok a Nagysárréten. Ethn. XLVII. (1956) 42. 14 Saját gyűjtésem. 15 Kálmány L., Ipolyi Arnold népmesegyűjteménye. MNGY. XIII. Budapest, 1914, 168. 16 Saját gyűjtésem. 17 Saját gyűjtésem. Bagaméri Sándor közlése, Nagyszénás —Kiscsákó, Békés m. 18 Diószegi V., i. m. 123-125. 19 Szűcs S., Táltosok... 43. 20 Róheim G., i. m. 25 ; Solymossy S. — érthetetlen, vagy talán érthető okokból — még csak meg sem említi Bóheim G. idevonatkozó kutatásait; Magyar néphit és népszokások c. munkájára nem hivatkozik, bibliográfiájában (A magyar ősi hitvilág fejezetének szakirodalma) meg sem említi Róheim G.-nak ezt a munkáját, amikor számtalan oda nem tartozó és fel nem dolgozott munkát felsorol. Magy. Népr. IV. 1943 2 , 367-372, 378-382. 5 A debreceni Déri Múzeum évkönyve 65
