A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Kádár Zoltán: Három római császárkori arcképszobor a Déri-gyűjteményben

konty.

15 Sajnos, kronológiailag nem állapítható meg a két típus viszonya s így ez a megfigyelés a portré pontosabb datálását nem segíti elő. A két alaptípus közt azonban számos változat is megjelenik asszerint, hogy simább vagy hullámosabb-e a haj, vagy esetleg a vízszintesen futó fürtöket elől merőleges hajtincs keretezi — sok átmeneti forma bukkan fel az érmeken, az alaptípusok különböző kombinálódásával.

16 Természetesen mindezek az ábrázolások márvány- és bronzportrékra vezethetők vissza, sajnos azonban a ránkmaradt nagyplasztika anyag kevesebb változatot őrzött meg. A Déri-gyüjtemény Julia Domna portréjához még így is több közelálló márványszobrot említhetünk meg, ezek iözt leginkább hasonló viseletű a Gabiből

17 és Markunából

18 származó a párizsi Louvreban, továbbá a Rómában a vatikáni múzeumban

19

, a Museo Nazionaleban

20

, és a Museo Capitolinoban

21 őrzött példány. A Párizson és Rómán kivül őrzött darabok közül talán leginkább a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptothekban találunk hasonlót.

22 A császárnő ábrázolása különben reliefekről is ránkmaradt,

23 sőt egy festett imago clipeata-n is szerepel családjával együtt

24

, a kisplasztikában pedig számos gemmán látható.

25 Természetesen a Déri Múzeum Julia Domna portréja a fent említett analógiák szintjét nem mindig éri el: ikonográfiailag leginkább a Gabiiban talált portré hasonló a miénkhez, csak ennek haj kezelése sokkal finomabb,, gazdagabb. Ez azonban nem jelenti, hogy a Déri-féle példánynak nincsenek komoly művészi értékei: ha egyszerűbb is az előbbinél a hajkezelése, mégis utóiéri nem egy severuskori hasonló portré finomságát

26

, s az arc enyhe aszimmetriája, a finom, kicsit kesernyés mosolyú száj, a gyengén előreugró nemesívű áll, ügyes faragó kezére vallanak. A Déri-gyüjtemény egyik legjelentősebb rómaikori tárgya a következőkben vizsgálandó portrészpbor (lt. sz.: R. VIII. 8.) XI.-XII. tábla. Kitűnő minőségű, sárgásszínű korinthosi márványból készült női fej, amely talán ruhás szobor töredéke. A töredék legnagyobb magassága, a nyakkal együtt 28 cm. (a fejé: 23 cm.), a fej legnagyobb hosszúsága (a hajjal együtt) 18,1 , szélessége: 19 cm., a legnagyobb arcszélessége: 13,2 cm. (euryion15 L. p. o. Lanckoronski, L., M., i. m. XXXII-XXXIII. t. 16 Vö. p. o. Bernhart, M., Handbuch zur Münzkunde der römischen Kaiserzeit, Halle (Saale)„ 1926, Tafelband: 12, 10-12. 17 Louvre, Gabiiből: Bernouilli, J., J., Römische Ikonographie, Stuttgart —Berlin —Leipzig. 1984, IL, 2. XVI. a-b, 39, 1. 18 Markounabol

: Bernouilli, J., J., i. m. XVII. t., 40, 4. 19 Vatikáni M. : Amelung, W., Die Skulpturen des Vatikanischen Museums L, Berlin, 190 320. t, (157. 133. sz.) 20 Feletti Mai, В., Museo Nazionale Romano : I ritratti, Roma, 1953, 257, 258, 343. sz. 21 Museo Capitolino : Stuart Jones, H., Catalogue of Ancient Sculptures preserved in the Municipal Collections of Rome, The Sculptures of the Museo Capitolino, Oxford, 1912, 74. t. (301, 43. sz.), vö. 40 t

. (179, 93. sz.), 46. t. 47. sz. V. ö. még ujabban: S. Aurigsmma, Lavori nel canopo di Villa Adriana. III. Bollcttino d' arte, XLf, 1956, 62. sk, 65. o.: 13. kép, további irodalmat, u. о.: 70. о. 12-14. j, 22 Poulsen, Fr., Two Roman Portrait-Busts in the Ny Carlsberg Glyptothek, The Journal of Roman Studies, 6 (1916) VII. t. 6 ; 51. 23 Roma, Arco degli Argentari, Bernouilli, J., J., i. m. XIV. t.; 28, 85. — Leptis Magna, diadalív : Ryberg, S., I., Rites of the State Religion in Roman Art, Rome, 1955, LVII. t./a. 24 Erről legutóbb Goethert, Fr., W. írt a Schweitzer-Fest schrieben : Die Söhne des Septimius Severus auf dem Berliner Familienbild, Neue Beiträge zur klassischen Altertumswissenschaft, Stuttgart u. Köln, 1954, 361 s köv., 81. t. 25 P. o. Lippold, G., Gemmen und Kameen des Altertums und der Neuzeit, Stuttgart, е. п., LXXIV. t. 3 ; Richter, G.,M., A., Catalogue of Engraved Gems Greek, Etruscan and Roman, Metropolitan Museum of Art-New York, Roma, 1956, LX. t. 498 (493. s köv., további irodalommal). 26 Itt kell utalnunk arra, hogy a római Palazzo degli Conservatori egyik stílusban és ikonográfiailag a miénkhez hasonló női portréját legújabban Weber M., Zu einem Bildnis der Kaiserin Julia Paula Jahrbuch d. deutsch. Arch. Inst. 68, 1953. 133, 9. kép. — Júlia Paula ábrázolásai közé sorol. Ezaz attribució tarthatatlan, még akkor is, ha ezesetben csak egy Iulia Domna viseletét némileg utánzó női portréval állunk szemben/ •y(\