A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Kádár Zoltán: Három római császárkori arcképszobor a Déri-gyűjteményben

lapos, de mégis sűrű és plasztikus szakállkezelésben, sőt a széles arc is némileg emlékeztet a császár fej alkatára.

3 Ez az attribució azonban — mindezek ellenére — semmiképpen sem állja meg a helyét. Elsősorban különbözik a fej alkat: a fej kevésbé gömbölyű, az áll kissé előreugró, a nagy szemek s a pupillák bemélyítésének módja pedig teljesen szokatlan a hadrianuskori művészetben. A fülkagyló felső részét fedő dús fürtök, a nyugtalan S-alakban futó szakálltincsek is elképzelhetetlenek ebben a korban. Tehát még arról sem lehet szó, hogy ha nem is a császár portréjával állunk szemben, de legalább az ő idején készült fejjel. A hadrianuskori férfimellképek sokkal hidegebbek, sőt legtöbbször pszihológiailag kevésbé mélyek, a szem és a száj kifejezéstelenebbek.

4 Egyáltalán nem kétséges, hogy ez a fej későbbi a hadrianusi klasszicizmus idejénél. Ha a következő császár, Antoninus Pius (138—161) képmásaival hasonlítjuk össze, akkor szembeötlik, hogy művészi megfogalmazásban, a hajfürtök dús kezelésében, a szemek kifejezésében rokonabb az előbbivel

5

, azonban a császár ábrázolásától is erősen eltér ikonográfiailag (pl. szélesebb homlok, kisebb szemek, szelíd nyugodt tekintet, szemben ennek a száj vonalaiban meghúzódó kesernyés, kissé melankolikus kifejezésével). A koraantoninuskori férfiportrékkal összehasonlítva szintén megállapítható bizonyos stílusrokonság

6

, azonban a szemek hangsúlyozása, az arctípus (a száj vonalai és a kissé kihegyesedő szakáll) bizonyos eltérést mutat a Déri-gyüjtemény vizsgált portréjának általános karakter-felfogásától. Ellenben feltűnő, különösen a pontosan datálható római éremportrékon, hogy Marcus Aurelius (161-180) idejében a császár képmásain — a fiatalkoriakon

7 és az öregkoriakon

8 egyaránt megjelennek a nagy, kissé kidülledő, tágpupillájú, előrenéző szemek. Ez a típus természetesen a mintaképül szolgáló monumentális plasztikában megjelenő Marcus Aurelius portrékra is jellemző; azt is megfigyelhetjük, hogy a nagy filozófus császár tekintete, kissé melankolikus arckifejezése, ajkának az előző két uralkodóénál finomabb vonásai nemcsak formailag, de lelki alkatában is közelhozzák egymáshoz a Déri-gyüjtemény ismeretlen férfiarcképét és a császár képmásait.

9 A finom és kis száj, a kissé kihegyesedő szakáll külöben Marcus Aurelius társcsászárának, Lucius Verusnak (161-169) portréira is jellemző.

10 Persze szó sem lehet róla, hogy akár Marcus Aurelius, akár Lucius Verus ábrázolásáról beszélhetnénk itt, csupán bizonyos kifejezésbeli és stiláris hasonlóságokat szeretnénk hangsúlyozni, annak fenntartásával, hogy a Déri-gyüjtemény szakállas férfiportréjának szakállformája, a fentieknél laposabb szakállkezelése ezektől is különböző. Mindazonáltal éppen 3 Vö. p. o. Wegner M., Hadrian, Berlin, 1956, passim, főként 6, 10 — 13, 20. stb. t. A Hadrianusportrék tartalmi problémáira. Fink, J., Die Idee des römischen Herrschertums im Bildnis Hadrians Geistige Welt, 4 (1951) 153-160, külünöseii 154. 4 Vö. p. o. Hekler A., Portrait tfiuilmánvok az athéni Nemzeti Múzeumban, Arch. Ért. 48 (1935) 139-141. képek. 5 Vö. р. о. Wegner, M.,Das Herrscherbildnisse in antoninischer Zeit, Berlin, 1939, 1—9. t. 6 Vö. p. o. Hekler, i. m. 142. — 144. kép. Hekler, A., Römische Bildnistudien, La Critica d'Arte, 13 (1938) 58. t. 5, 6 ; 59. t. 9-10. 7 Lange, K., Herrscherköpfe des Altertums im Münzbild ihrer Zeit, Berlin —Zürich, 1938, 138. 8 Lanckoroúski, L., M., Das römische Bildnis in Meisterweken der Münzkunst, AmsterdamBasel—Antwerpen, 1944, XXV. t. 9 Vö. p. o. Wegner, M., Das Herrscherbild i. d. ant. Zeit, főként 16—25, 30 — 31. t. különösképp az alexandriai páncélszobor fejét : 17. t. középső : dúsabb hajkezelés, egyszerűbb szakáll, nagy kitágult szemek. Vö. még р. o. Hekler, i. m. 137. kép (Athénból). Lanckoroúski, L., M., i. m. XXVI. t., Wegner, M., Das Herrscherbild i. d. ant Zeit, 42-43. t. stb. Г..1