A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)
Szilágyi János György: A későetruszk bronzművesség emlékei a Déri Múzeumban
lehanyatlásával megszakadtak a kapcsolatok a görögséggel, s csak mintegy másfél évszázados hiátus után újultak fel a IV. század közepe táján. 77 Másfelől a klasszikus görög művészet utánozhatatlanságára hivatkoztak, mint a jelenség okára. 78 Kétségtelenül mindkét érvben van igazság. A görögökkel való kapcsolatok megszakadása azonban semmiképpen nem volt olyan méretű, ahogy általában hirdetik; elég itt csak Thukydidés ismételt megjegyzéseire utalni, amelyek arról tanúskodnak, hogy az etruszkok tevékenyen támogatták Athént a Sicilia elleni háborúban, tehát éppen a klasszikus görög mtivészet központjával voltak kapcsolataik. 79 Másfelől pedig itt van a IV. század elejétől az etruszk-itáliai bronz kisplasztika óriási tömegtermelése, túlnyomórészt az V. század második felének s nem utolsó sorban Polykleitosnak illetve IV. századi követőinek a művészetéből megújuló típus-kincsével, s közelebbi Vizsgálat után egyre több nyoma mutatkozik annak, hogy a klasszikus görög művészet, ha kissé megkésve is, de tényleg eljutott és jelentős visszhangra talált az V.-IV. század etruszk művészetében. 80 Az érintkezés és hatás lehetősége tehát nem hiányzott a megváltozott történeti helyzetben iem. De mi lett a pheidiasi művészet klasszikus harmóniájából és a polykieitosi szobrok tökéletesen kiegyensúlyozott ritmusából, tiszta, éles mintázásából az itaioetrnszk kisplasztikában? Mindaz, amit átvettek, csak a külső formát határozta meg, de így még szembeszökőbb a távols;'g a görög mintaképek és itáliai növendékeik között — a kétfajta művészi látásmód összehasonlítása Frontot igazolja, vagy még inkább Quintilianust, aki általánosabban fogalmazza meg a problémát: (íormae omtionis) pl mi mum. . differuntnec solum specie, ut signum signo, ét tabula labulaeetactioni actio, seri gencre ipso y ul (iraecis Tuscanicae statuae et Asianus eloquens Attico. (Inst. or. XII. KM ) Quintilianus nyilván nem az igénytelen kisplasztikára, hanem a monumentális szobrászatra gondolt. Ennek a ,,hiátus" korszakából származó gyér emlékei (pl. a todii Mars és rokonai) minden alapvető különbségük mellett sokkal többet őriztek meg a görög mintaképek mondanivalójából, mint a kis fogadalmi szobrocskák. A képességek különbsége mellett lehetetlen emögött fel nem fedezni a szándékok különbségét is, mert az etruszk művészet VI. századi fénykorában a kisplasztika semmiben sem maradt el a nagyszobrászat mögött. / A IV. század az etruszkok politikai önállóságukért vívott harcának döntő szakasza. A szűkszavú római és görög források arról számolnak be, hogy ezt a harcot az etruszk társadalmon belül rendkívüli módon kiélezett 77 A művészetre vonatkozólag l. elsősorban F. Messerschmidt, Jahrb. d. Inst. ir> (1030) (»te—3 Történeti és vallástörténeti oldalról főként F. Altheim (pl. Epochen d. röm. Gesch. I. Frankfurt &. M. 19.34, 162 — 3, 172 — 5; Die Welt als Geschichte 2, 1936, 86). Túlzásai ellen már A. Piganiol : Histoire de Home, Paris, 1949 3 , 58 és 70. 78 Altheim i. h. a két érvet összekapcsolva ; vö. ua. : Röm. Religionsgeschichte IL, Berlin, 1932, 98 ; R. Bloch, História 6 (1957) 59. . 79 Thuk. VI. 103, 2 ; VII. 53, 2; 54 ; 57, 11. Ugyanezt Rómára vonatkozólag bizonyítja az Apollókultusz bevezetése 431-ben, az áldozatküldés Delphibe Veii bevétele utón 396-ban és E. Sjöquist meggyőző érvelése alapján (Stud. D. M. Robinson I. 1951, 400 — 411) a római Comitiumnak az athéni Pnyx mintája szerinti berendezése az V. század második felében. 80 Szobrászat: a fenti kisbronzok tárgyalásánál említetteken kívül P. Duenti, História 6 (1932) 22 s köv. ; ua., St. Etr. 14 (1940) 89—97 ; A. Andren, Dragma M. P. Nilsson, Lund 1939, 1—19 ; Riis : Tyrrhenika 49, 55, 83-4, 165 ; M. Santangelo, Boll. d'Arte 33 (1948) 1-16; Richardson i. m. 103, 115 ; stb. E. Galli tanulmányában (Fidia in Etruria, Mon. Ant. 27, 1922, 205 — 288) az etruszk helénisztikus plasztikában vizsgálja Pheidiasnak és kortársainak — nyilvánvalóan nem közvetlen — hatását. — Az V. századi klasszikus görög művészet hatásáról az etruszk és praenestei tükrökön G. Matthies : Die praenestinischen Spiegel, Strassburg, 1912, 74 (Furtwängler nvomán); G. A. Mansuelli, St. Etr. 19 (194b — 7) 21 s köv. ; J. D. Beazley, Journ. Hell. Stud. 69 (1949) 4 s köv. és elsősorban R. Noll. Ost. Jh. 27 (1932) 165 — 6 : „Vor allem müsste für die Kleinkunst die Abhängigkeit von Vorbildern der klassisch-griechischen Kunst des V. Jh. mehr hervorgehoben werden, . . .als von Vorbildern der archaischen Zeit." 41
