A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szilágyi János György: A későetruszk bronzművesség emlékei a Déri Múzeumban

pontos mását találjuk meg festett agyagtálak egy népes csoportján,

563 s a négyes osztás kultikus jelentésénekés Ceres istennővel való kapcsolatának más oldalról is bizonyítható

57 feltevését megerősíti, hogy egy hasonló típusú kis bronz nőalak edényének tetején három kalász a bekarcolás.

58 így ez a részlet talán annak a kultusznak a jellegére is utal, amelyben a szobrocskákat alkalmazták, bár ezt aligha vették túlságosan szigorúan. Maguknak az ábrázolt alakoknak az értelmezése is tisztázódik ezzel: aligha istenek, sokkal inkább áldozat bemutatói; akár papok, akiknek koszorúviselését a római ábrázolásokról ismerjük, akár egyszerű áldozók, akik szintén díszíthették magukat az isten jelvényével, aki elé járultak.

59 A koszorús áldozóknak ez a szobortípusa szoros rokonságban áll egy másik, kevésbé zárt típussal, amelynek koszorútlan, álló ifjúalakjai azonos fej- és kéztartásúak a fentiekkel, de a balkéz nyitott és üres, s az előrenyújtott jobbkézben sincs patera. A legszorosabb és legfeltűnőbb rokonság a toga-viseletben van. Egy Castiglione del Lago-ban fogadalmi szobrocskák közt talált példányon, amelynek származását a testen végigírt etruszk felírat teszi kétségtelenné, a tógának a debreceni szobrocskáéval pontosan azonos ábrázolását látjuk;

60 különösen feltűnő a hátsó nézet: a bal vállon átvetett ruha széle mindkét szobron egyforma, hangsúlyozottan függőleges vonalban végződik és elrendezése —' nem tekintve a debreceni példány gazdagbb ráncait — szintén azonos. Egy jóval finomabb kidolgozású, de a toga elrendezésének ugyanezt a módját mutató cataniai példány még a IV. század elején keletkezett,

61 s nem lehet sokkal korábbi az az őstípus sem, amelytől a sorozatnak legalább is férfi-alakjai közvetlenül függenek.

62 Ez az őstípus legalább is a toga-viselet jellegzetesen etruszk szokásában mindenképpen az esetleges görög mintáktól eltérő helyi sajátságot mutathatott, ugyanakkor kétségtelen, hogy a klasszikus görög művészet hatása alatt keletkezett. Megint csak bizonytalan, hogy az etruszk-itáliai kisbronzok hosszú sorozata kisplasztikái hagyomány-e csupán, vagy pedig egy (vagy több) ismert kultuszszobor volt az inspirálójuk, s azoknak közismert volta őrizte meg a típust a nagyobb változásoktól. Ez természetesen nem lehetett akadálya annak, „hogy az etruszk plasztika új kifejezésmódjai érvényesüljenek legalább is a valamennyire igé*** Л caefei és faliszk eredeti] Genncilia-csoport (i. e. IV. sz. —

III. sz. első fele) tálain, 1. ezekről J. D. Beazley.: Etruscan Vase Painting) Oxford 1947,• 175 — 7: M. Del Cbiaro: The Genucilia Group, Berkeley — Los Angeles 1957, a négyes osztású tálakról 283—292. — A paterának ugyanilyen díszítése jói látható inas típusú áldozó szobrocskákon is, pl. Richter i. m. 104, no. 180 ; Deonna i. m. 65, no. 211. — Délitáliai vörösalakos vázán pl. Serie di pilturc copiate da celebri vasi antichi, Venczia 1801, tav. 2. 57 Szabó A., Antik Tanulmányok 2 (1955) 230—31. Maia 8 (1956) 243-274. 58 E. Galli, Stud. Etr. 13 (1939) 2.41 s köv. és íig. 2 ; a „pogácsa" értelmezés a párhuzamok alapján igen kélséges ; túlkorai datálása ellen helyesen G. Q. Giglioli, Arch. Class. Л (1952) 1-S4. Emelletl a kerek doboz-szerű típus mellett gyakran előfordul az aeerrának egy másik típusa is az áldozó kezében ezeken a szobrocskákon ; ennek formája arra a gömbölyű aljú, befűzött nyakú csészetípusra emlékeztet, amelynek darabjait szerte a görögökkel érintkező világban megtalálni (B. Filow : Die Grabhügelnekropole bei Duvanlij, Sofia 1934, 172 — 3, 214 — 5 és egy agyagedény: 179, Abb. 200). Hogy itt tényleg kétféle edényről van szó, nem pedig csak elnagyolt ábrázolásról, azt jól szemlélteti a típus kél darabjának szembeállítása : De Ridder i. m. no. 307 (kerek doboz) és no. 310 (gömbölyű aljú, befűzöl I nyakú edény). 59 így az 55. jegyzetben idézettek közül Dieber, Richter, Körte, Hill, Matezke és részben Fogolari, St. Etr. 23 (1954) 385, mJ4. Egyéb értelmezésekről (Helios, Asklépios, Dionysos, Lar, Genius, Camillus) Richter és Körte i. h. Egyes esetekben valóban felhasználhatták a típust más istenalakok ábrázolására is, így pl. egy amsterdami szobrocska (A. van Gulik : Catal. Bronzes Allard Pierson Mus., Amsterdam, 1940, No, 25, pl. 7) inkább Dionysosnak látszik, mint áldozónak. ,;o E. Hill Richardson, Memoirs of the Amer. Acad, in Rome 21 (1953) 115, fig. 26—27 és,a togaviseletről 110 s köv. 61 Uo. 117-8, fig. 29-32. Két közöletlen példánv a leningrádi Ermitázsban, lelt. sz. В 1891 és В 81244. * 62 A datálásról Richardson i. m. 114 ; Maetzke i. h. 494 — 6. Sajnos, a legtöbb publikáció, ha egyáltalán közöl reprodukciót, megelégszik a homloknézettel. Így sem az annyira jellemző oldalnézet, sem a toga hátsó mintázása alapján nem lehet egyelőre közelebbi csoportosítást végezni. 40