A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szilágyi János György: A későetruszk bronzművesség emlékei a Déri Múzeumban

jelentése elmosódik, attribútumok megjelenése vagy elmaradása találomra váltakozik, ami az egyes darabok konkrét értelmezését ma már sokszor lehetetlenné teszi. A debreceni szobrocska balkarján levő ruha a számtalan itáliai Hercules-kisbronz oroszlánbőrjére emlékeztet, de ez az értelmezés szempontjából nem döntő. Egykori tulajdonosa, aki a szobrocskát fogadalmi ajándékul helyezte egy szentélybe, éppúgy gondolhatott benne Hercules alakjára, mint azoknak a hasonló típusban megjelenő

33 áldozóalakoknak egyikére, amelyeket görögök és itáliaiak egyaránt szívesen adtak fogadalmi ajándékul az isteneknek.

34 A debreceni szobrocska mindenesetre feltűnően közeláll a polykleitosi őstípushoz, ha a IV. század folyamán történt görög átdolgozások hatásának nyoma érzik is rajta. így — a datálási alapok minden bizonytalansága mellett — aligha származik az etruszk-itáliai kisplasztika legkésőbbi korszakából, inkább a IV. század második felében, de legalább is a III. században keletkezhetett. A kézművességnek ezen a fokán aligha lehet mesterkezek megkülönböztetésére gondolni, de az erőteljes és biztos plaszticitással mintázott darab elég markáns vonásokkal emelkedik ki az egykorú kisplasztika tömegéből ahhoz, hogy feltűnő legyen egészen közeli, szoros, szinte műhelykapcsolatnak tűnő rokonsága olyan darabokkal, mint amilyen a publikált anyagban a parmai múzeum Herculesvagy. harcos-szobrocskája,

35 és — távolabbról — a veronai Museo del Teatro Romano egy Hercules-alakja.

36 Ifjú-alak a második szobrocska is.

37 (V. tábla, 1. kép, jobbra és 2. kép, balra; VI. tábla, 2. kép, balra). Ez is ruhátlan; a test súlyát a jobbláb hordja, a bal, mint az előzőnél, térdben meghajlik s kissé oldalt hátralép. A csípő mértéktartó íveléssel emelkedik ki a súlyt hordó láb oldalán, a vállak pedig az itáliai kisplasztikában karakterisztikusan szokásos módon erősen kiszélesednek. A rézsútosan előrenyújtott jobbkéz az italáldozat öntésének szokásos gesztusával áldozati csészét, paterát tart; ennek közepén kidudorodás van, megfelelően az alján levő —nem jelzett — bemélyedésnek, amely a biztos fogást segíti. A felemelt és könyökben derékszögben behajló balkar végén a kettéágazó kéznek csak hüvelykujja van külön megmintázvas nem lehet megállapítani, tartott-e egykor valamit. A fej kissé a jobbláb felé fordul, a középtől sugarasan szétfésült, bekarcolással jelzett haj a szélén koszorúba van fonva, melyet vízszinteseket megszakító függőleges bekarcolt vonalkák jeleznek. Az arc mintázása a szokásos. A fület a haj teljesen eltakarja,

v

a szemgolyók enyhén ovális, plasztikus mintázásuak, a szemöldökcsont hangsúlyozott, a száj két szélének bemélyedése mosoly-szerűkifejezést ad az arcnak. A test felületének mintá, zása teljesen sima, csak utólag vitték rá durva árkolással a tagolás némi jelzését: a mellen középen kereszt látszik, amelynek alsó vége a köldökig ér; a lábakat a testtől elől rézsútos, hátul vízszintes barázda különíti el, a hason középen egyetlen mély barázda fut függőlegesen végig. 33 Pl. G. Fogolari, St. Etr. 22 (1952-53) 302, fig. 24. Jóval gyakoribb mind férfi-, mind nőalakoknál a típus megfordított kéztartású változata. 34 Pausanias útleírása is említ ilyen esetet: pl. V. 25, 6 (az akragasiak). 35 G. Monaco, St. Etr. 16 (1942) tav. 38, 1 —2 ; datálása az V. század második felére épp oly kevéssé meggyőző, mint a pompeii Apollón stílusára való utalása (527—8). 36 Fogolari i. h. 287—8, no. 54, fig. 2. 37 Lelt. sz. : Et. IV. 3 ; magassága : 14,6 cm (a talpán levő csavar nélkül). Sötétbarna-zöldes patina; a testen gondatlan öntésből eredő lyukak. A jobbláb talpán antik csaphoz forrasztott csavar

; rajta anyával. Déri (szerk.) i. m. 66, 3. sz. 3* 35