A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Szilágyi János György: A későetruszk bronzművesség emlékei a Déri Múzeumban

teljesen egyforma példány. A bronzműves mesterek variáló kedve a járulékos díszítés megválasztásában szabadon érvényesült. A lábak hol őz vagy ló, hol oroszlán, hol pedig emberi láb alakúak; egy esetben szárnyas nőalakok, de előfordulnak összetett formák is, így mikor a láb egy állat szájából lóg ki.

6 A lábak összenövésének helyét kitöltő dísz is sokféle: rozetta, szívalakú vagy hármas levél; az emberi lábak fölött olykor, a talapzatot megelevenítő ötlet játékos továbbgondolásával, rövid ruha gondosan kidolgozott redői látszanak. A nyél gyakran sokkal díszesebb a debreceni kandeláberénál: az alján többször és olykor a tetején is emberalak áll; st fentihez hasonló, vagy csavart díszítésű rúd mintázása máskor jóval gondosabb, és jellegzetesen visszatérő motívum, hogy kis állatalakok kúsznak fel rajta, kígyó, kutya, vagy mégtöbbszörkettős csoport:: galambot üldöző párduc, kakast kergető róka, vagy hasonlók; ilyenkor a fának felfogott és többször így is kiképzett nyélen fészeknek lehet elképzelni a csészét, amelyet a felkúszó állat fenyeget..Szinte biztosra vehető, hogy a debreceni kandeláber nyelének két említett felületi sérülése is két ilyen kis genre-szerű állatalak helyét jelzi. A csésze szélén legtöbbször a galamb-szerű madarak állnak, általában nem egyirányban a néző felé fordulva — ahogy a debreceni példányon rögzítve vannak —, hanem vagy mind a csésze felé néznek, vagy kifelé fordulnak. Van, hogy kutyák helyettesítik a „galambokat", de ez egyéni variáló kedv egyszeri leleményének látszik, míg a négy madár minduntalan visszatérő motívum. Ezek a kandeláberek a leletek tanúsága szerint Középitáliában széles körben elterjedtek voltak. Magának Etruriának szinte minden nagyobb központjában előfordulnak (Tarquinii, Caere, Vulci, Volterrae, Volsinii); igen gyakoriak Umbriában, ahol Todi-Tuder a fő lelőhelyük, s Picenumban is megjelennek.

7 Valószínű az a feltevés, hogy egy műhelyben készültek.

8 Emellett szól az is, hogy keletkezésük aránylag szűk időközre korlátozódik: a pontosabban keltezhető síregyüttesekben talált példányok mind a IV. század második és a III. század első felére mutatnak, de talán mind az alsó, mind a felső határt még jobban a századfordulóhoz lehet közelíteni.

9 Ennek az igénytelen tárgy-csoportnak, mint említettük, igen érdekes sokféle ágazó történeti kapcsolatai vannak. Először is visszafelé, a megelőző századokba. A lábformát már a VI. —V. század etruszk kandeláberein megtaláljuk,

10 de régen utaltak arra, ,hogy ennél messzebb kell a forma forrását keresni. Hasonló állat-láb alakú háromágú talapzatokat az egyre élesebb körvonalakkal kirajzolódó urartui bronzművesség termékei közt találtak,

11 és talán eredetüket is itt, vagy a szomszédos szíriai, eseti. m. fig. 598, 599, 601 ; E. v. Mercklin : Führer Hamburg II. Gr. u. rőm. Alterümer, Hamburg, 1930, Taf. 4 1, 1 ; G. Q. Giglioli: L'arte etrusca, Milano, 1935, tav. 310, 1 és 311 ; G. Becatti, Studi Etruschi 9 (1935) 292, 298 és tav. 38, 1-3 ; Führer durch das Kestner Museum, Hannover, 1956

2

, 26 ; E. Fiumi, Studi Etruschi 25 (1957) 485 fig. 10. 6 Burlington Fine Arts Club Exhibition of Greek Art, London, 1904, pi. 49, A 28. 7 Ducati i. m. 506 ; Magi i. h. s ezekhez az 5. jegyzetben említettek. 8 Fiumi i. h. 486. 9 Sírleletek : Becatti és Fiumi i. h. ; Ducati (i. m. 506) az egész csoportot a III. századra teszi, de IV. századi összefüggésben is kerültek elő példányai). 10 Pl. Giglioli i. m. tav. 211—216 passim. 11 L. Curtius, Münch. Jb. 8 (1913) 19 — 21 és Abb. 11 ; ua. : Die antike Kunst I, Berlin, 1913, 134, Abb. 212 ; H. Th. Bossert

: Altanatolien. Berlin, 1942, Abb. 1171 ; H. Frankfort

: The art and architecture of the Ancient Orient (Harmondsworth, 1954), 103, 244 n. 59 és pl. 117. Curtius asszírnak tartja az ott publikált példányt, de vö. S. Smith, Antiquaries Journal 22 (1942) 104 ; P. Amandry, The Aegean and the Near East, Princeton, 1956, 255, n. 58. 31