A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

H. Fekete Péter: A Hajdúsági Múzeum megalapítása

Össze varosunk emlékeit címmel cikket írtam,

6 mely legelsőnek tudatta a város lakosságával az emlékek most már hivatalos gyűjtését, ismertette a múzeum létesítésének jelentőségét, és felhívta a figyelmet a város történeti múltjának értékeire. A lapközlemény városszerte nagy érdeklődést váltott ki, és pedig főként az egyszerűbb polgárembereknél, de néhány hivatásos kultúrember, tanító, lelkész is nagy örömmel vette annak hírét, és segítségünkre állott a munkában. Azok a személyiségek azonban, akik a város közéletében úgynevezett vezető szerepet igyekeztek játszani, sőt e szerepvitelt maguknak mintegy ki is követelték, nemcsak a legkisebb megértést sem tanúsították a felvetett gondolat iránt, hanem ellenkezőleg azt hol komoly, hol tréfás alakban ócsárolták, lekicsinyelték, sőt igyekeztek még gúny tárgyává is tenni az első időben. Ez a magatartás később sem szűnt meg e körök részéről. De gyűjtő mozgalmunk nem nyerte meg a debreceni múzeum akkori vezetőinek rokonszenvét sem,

7 aminek formális oka az volt, hogy gyűjtésünk nem volt az országos múzeumi hivatalos hatóságok által elismert mozgalom, amelyet csak közgyűjteménynek minősített múzeum folytathatott abban az időben, már pedig mi még akkor nem is voltunk hivatalosan múzeum, csak gyűjtöttünk leendő múzeumunk részére.

8 Ez a helyzet, de meg a gyűjtés iránt a város társadalmi köreiben mindinkább fokozódó meleg érdeklődés, s annak következtében a múzeumi anyag tiszteletreméltó szaporodása is azt tette kötelességünkké, hogy eddigi félhivatalos életünknek teljesen hivatalos formát adjunk, hivatalosan is múzeummá legyünk. Meg volt ehhez minden adottság, mind tárgyi, mind személyi tekintetben. Tárgyi tekintetben már elegendő muzeális anyag felett rendelkeztünk úgy régészeti, mint néprajzi vonatkozásban, s biztos alapon állott a tapasztalatok alapján az a véleményünk, hogy hivatalos megalakulás után ez a muzeális anyag még fokozottabban fog gyarapodni. Személyi vonatkozásban talán még biztatóbb volt a helyzet. A mozgalmunk hivatalos megindulását biztosító Paksy Károly polgármester, aki teljes megértéssel karolta fel az ügyet, egy év múlva ugyan megvált hivatalától, de a helyére megválasztott új polgármester: dr. Somossy Béla személyében olyan lelkes támogatót nyert múzeumi gyűjtésünk ügye, akinél kívánva sem kívánhattunk volna jobbat, megfelelőbbet. Ha az ő működése alatt tető alá nem hoztuk volna a városi múzeum ügyét, utána talán évtizedekig is várathatott volna magára a múzeum testté válása. Polgármesteri szolgálata első idejétől kezdve büszkélkedhettünk mind anyagi, mind egyéb tekintetben is nagyértékű segítségével. E kedvező helyzetet akartuk kihasználni a múzeum érdekében akkor, mikor az 1926. évben egy országos mozgalomba kapcsoltuk bele terveinket, céljainkat. Ez az országos mozgalom a Magyar Városok Országos Kongresszusa volt. E kongresszus a mohácsi csata 400-ik évfordulója alkalmából Mohácson tartott országos értekezletén határozatot hozott, amellyel felhívta a magyar városokat ama kötelességeik teljesítésére, amelyekkel saját múltjuknak tartoznak történelmük ismertetése, emlékeik megőrzése, hagyományaik ápolása tekintetében. Ezt a határozatot a kongresszus 6 Hajdúböszörmény és Vidéke, 1924, 40—41. sz. 7 Jelentés Debrecen... múzeumának.. 1926. évi működéséről (Debr., 1927) 18 — 19. lap. 8 Már itt el kell mondanom, hogy a Déri Múzeum később.közgyűjteménnyé nyilvánításunk után, a felszerelés jórészének biztosításával bőven kárpótolta múzeumunkat az ez időben tanúsított értetlenségéért. 197