A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Koczka László: Debrecen művészetének tíz éve

A képzőművészeti körök munkájáról Debrecenben, mint másutt is az országban, már a fordulat éve előtl megalakultak a képzőművészeti körök. E mozgalomnak hazánkban vannak hagyományai. Már a felszabadulás előtt működtek nálunk ilyen körök, tartalmuk azonban egészen más volt és más hivatást töltöttek be. Szervesen beilleszkednek munkásmozgalmi múltunkba. Forradalmi szemléletű művészek tanították itt a munkásifjúságot a képzőművészet ismeretére és szeretetére. Nem egy tehetséges munkásifjú talált utat a művészethez, és nem egy igen kiváló művész nőtt fel ezekben a körökben, vagy ha úgy tetszik, magániskolákban. \ Az új művészeti körök nehéz feladatra vállalkoztak, arra, hogy lehetőséget adva az önképzésre, segítsék a dolgozókat a hozzáértő közönség szintjére emelkedni. Ámde ezt a kérdést az élet így állítja elénk : művelt közönséget, vagy dillettánsokat nevelünk-e ezekben a ILörökben? Abban senki sem kételkedik, hogy ezekben az iskolákban — tudatosan — művelt közönséget akarnak nevelni, legalább is a körök vezetőinek ez a szándéka. Valahol mégis hiba csúszott a számításba. A művészképzés bármilyen magas fokán, bármiféle társadalmi rendszerben voltak, vannak és lesznek, akik bár akarnak, nem bálnak igazi művészekké. Ennek a fordítottja is igaz : minden oktatási rendszer mellett, minden társadalmi berendezkedésen belül voltak és lesznek olyan emberek, akik autodidakta módon válnak elsőrendű alkotókká. Igaz viszont, hogy a múltban is voltak, ma is vannak olyanok, akik számára a művészkedés nem lesz más, mint vasárnapi szórakozás. Mindezt azért kell elmondani, mert veszélyesen megszaporodott azoknak a száma, akik a körök minden helyes szándéka ellenére félbemaradt emberekké váltak, és ,,meg nem értett" művészeknek hiszik magukat. Az ilyenek sorsa gyakran szánalmas, működésük igen káros. E problémák gyökere valahol ott van, hogy a művészeti körökben megtanítják az embereket rajzolni, festékkel, ecsettel bánni, s nem egyszer arra is biztosítanak lehetőséget, hogy munkáikat nyilvánosság elé vigyék. De nem tanítják meg őket arra, hogy a készség még nem művészet. Valamikor e körök megalakulása idején, szinte kötelezően tartottak rendszeres esztétikai előadásokat. Bizonyos, hogy ezek nem oldhatják meg ezt a sokrétű problémát, amelybe gyakran személyi indulatok is beleszólnak, de az kétségtelen, hogy komolyan hozzájárulhatnak a körök tagjainak tudatosodásához. Mi a teendő? Először is az illetékes szerveknek rendet kell teremteniük ezek között a „bélyegző-csinálta" művészek között. Másodszor a hibákból nem az következik, •mint ahogy sokan hajlanak e megoldás felé, hogy felszámoljuk ezeket a köröket, hanem az, hogy változtassuk meg az ott folyó munka tartalmát. Igen erőteljes esztétikai nevelést kell biztosítani és a hangsúlyt elsősorban erre kell helyezni. Tovább a megkezdett úton A szocialista realizmus elismerését és elterjedését számos vita előzte meg hazánkban. Az első időkben sokan — jellemzően a nélkül, hogy korunk e legfejlettebb alkotómódszerének lényegét ismerték volna, — valamilyen újabb irányzatnak fogták fel, és mint ilyen ellen hadakoztak. 12 A debreceni Déri Múzeum évkönyve 177