A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

D. Sallay Katalin: Herendi porcelánok a Déri Múzeumban

arisztokrata családok pedig nem hiányos szervizeik herendi készlettel való felcserélésére gondoltak, hanem régi, külföldi szervizeiknek a herendi gyár által történő kiegészítésére. Ez adta meg a gyártás irányát, s egy-egy ilyen természetű megrendelés után megjelentek a dísztárgyakon, tálakon, virágvázákon a külföldi minták. Kezdeti időszakában a cseh gyárak hatása, majd az egyéb európai és keléi} munkák díszítőelemei a fő alkotótényezők, mindig egyéni ízléssel, ötlettel gazdagítva, és összhangba hozva a rajz eredetét a formával. E hatások alól sem Herend, sem más magyar fajansz és porcelángyárunk, de a külföldi kisebb gyárak sem tudták kivonni magukat! Herenden helybeli, ügyeskezű, művészi tehetséggel megáldott fazekasok dolgoztak a gyárban, a népi fazekasságra jellemző magyar motívumok mégsem tudtak tért hódítani. A magyarok ugyanis szívesebben vásárolták a kevésbé szép, gyengébb kivitelű, külföldi márkával ellátott tárgyakat, mint a kiíogástalan herendi porcelánt. A sok szép magyar porcelán pedig külföldre vándorolt. A hangos külföldi sikerek, melyek híressé tették a herendi porcelánon keresztül a magyar porcelán ipart, azt eredményezték, hogy kis, főleg pesti porcelánfestődék kezdték utánozni a herendi porcelánokat. Ez a herendi gyárból elkerült festők útján is megtörtént, akik a mintákat továbbvitték. így van tulajdonunkban egy csónak alakú, fedeles szappantartó. Leltáriszáma : III. 1917 : 2. Az arannyal festett, ismert, peremdísznek alkalmazott cakkminta ezen ízléstelenül nagy, s ezáltal durvává válik. A fedelén levő, kevés művészi kvalitásról tanúskodó, kínai jellegű paradicsommadár, egy zöld tónusú papagály, lepke és bogarak színezésben és rajzban egyaránt gyenge másolatai a hasonló herendi mintáknak. Szokatlan, hogy a minta nem emelkedik ki élesen a fehér mázból, hanem a madaraknak kék, illetve piszkosdrapp háttere van. Az arany festés kivételével minden rajz és szín érdes, durva tapintású, de durván vastag maga a porcelán is. Fenekén a mázra arany kurzív írással van írva : „Herend, K. Anton." ő valóban festője volt a gyárnak, de jelzése rendszerint olyan tárgyakról ismert, melyeket már a gyártól való megválása után készített. Sz. : 6,3 cm. H. : 23,5 cm. A Déri Múzeum gyűjteményében jelentős helyet foglalnak el a herendi porcelánok, amelyek közül a fentiekben csak a legjellegzetesebb darabokat ismertettem. Szükségesnek tartom felsorolni még a múzeum tulajdonában levő többi herendi porcelánt is. Déri Frigyes gyűjteményéből származnak a következő darabok : 1. Kannácska, hozzátartozó tányérral. (D. F. IV. 5/280. a—b) Gyík füllel, sugaras elhelyezésű pikkely-dísszel, gazdag virágmotívumokkal, tarka, pasztell színekkel. 2. Csésze, a hozzátartozó aljjal. Az előzővel megegyező díszítéssel. (D. F. IV. 6/280. a~b.) 3. Öblös, kerek, nagy tál. Áttört peremmel. Belsejében nagy paeoniák közt két páva. Élénk színezéssel. (D. F. IV. 7/280.) 4. Fűszertartó. Szoborcsoport. Kisfiú, báránnyal. Hiányos. (D. F. IV. 9/280.) 5. Gyöngytyúk, (D. F. IV. 13/281.) 152