A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Julow Viktor: Pope Fürtrablásának ismeretlen magyar fordítása

Belinda egy pár ékes hajfürtöt szokott ereszteni rendszerént, melyek a Világon legszebb nyakra egyenlő habokban simulván, fehérségét sokkal ingerlőbbé tették, és ezer sziv-gyötrelmet okoztak. — Ezen bájos fürtök drága láncz gyanánt szolgáltak Ámornak, melyre számtalan rabokat fűzött. A' háló madarakat, és halakat, a' szép haj pedig szíveket fogdos. Végre egy Báróban az a' merész kívánság lobbant, hogy a' Belinda díszes hajait, ha másképpen nem lehet, erő, és fortély által is, kézre keríti; mert nem igen válogatják a Szerelmesek az eszközt, mely által czéljokhoz juthatnak. Ily szándékkal még nap-tőlte előtt segedűl(!) hívja az Eget,' imádja a Felső Hatalmasságokat, de főképp Ámorhoz fohászkodván, oltárt emel neki tizenkét vastag kötet Franczia Románból. Arra térit három térdkötő pántlikát, néhány pár keztyűt, s előbbi Szerelmeinek ilyes győző-jeleit, szerelmes leveleiből, és biletjeiből rak tüzet, három sohajtásival gerjeszti a' lángokat; azután leborul, és epedő szemekkel könyörög, hogy a' kints, mentől elébb, és örökre hatalmába jusson. Amor csak felét hallgatá meg kérésének (!), a többije eltűnt, mint a füst, és pára. Halad azomban a'fényes készűletü hajó, melyre Belinda ült. Szívreható éneklés, és Musika hangja emelkedik a levegőbe, 's ugyan annak egy része a vizekre simúlgat; Zephirek játszadoznak a' csendes hullámon. Belinda mosolyog, s öröm uralkodik körül-belől. Egészen más kedve volt a' szegény Arielnek, mert előre búsult, s ábrándozott a' csapáson, melyei Belindát a' csillagzatok fenyegették. Beszóllítja azért a' levegő lakosait, s ezen könnyű csapat azonnal előterem, és az árbotz köteleire gyülekezik. Sebes repülések olyan mozgásba hozza a' levegőt, mintha a' Zephirek nyájas susogása hallana. Némelyek közzülök a' Napnak terjesztgetik fényes szárnyaikat, mások arany felhőbe burkolódznak, mások végre a' levegőben lebegnek. Ált'látszó formájokat, és a világosságot is megszűrő testeiket fel nem vehetik a' halandó szemek; égben szőtt, és festett harmat-lepleikben Zephirek ezikáznak, és ezer színeket vét azokra a' Nap, a mint ide-s tova repkednek. Ariel az aranyos árboezon ülvén körülvéve a' több Sziliektől, kiknél egész fővel magassabb, kiterjeszti bíbor szárnyait, felemeli azúr palczáját(!) és így szóll: „Óh Sziliek, és Szilinek! halgassátok Vezéretek szavát,esti Geniusok, Tündérek, és bolygó Lelkek! figyelmezzetek reám! Tudjátok,, hogy némelyek a' legvéknyabb levegőben enyelegnek, mások a' Nap súgáriban fördenek, némelyek a' jóltévő planétákat vezérlik, mások ama roppant üregben vigyáznak a' Népeket rémítő üstökös csillagokra; a' Hóidban lakó Szilieknek pedig az a' tisztek, hogy a' lehulló csillagokat helyeikre viszsza ragasszák, 's a' vastag levegőből ködöt formálnak; némelyek ismét szivárványt festenek, szabad prédára eresztik a' szeleket, zivatart támasztanak, vagy kövér essővel áztatják a szántó barázdáit; mások végezetre az emberi természeten uralkodnak, 's kikémlelik viseletjeket, míg az ő Vezéreik, s elöljáróik hatalmas Seregeikkel igazgatják a Népeket, és Nemzetségeket, védik az Országló-székeket, és új Birodalmokat fundálnak. „A mi ön-személyünket illeti: nekünk a szép Nem kormánya adatott; édes gond, galánt hivatal! noha kevés külső fénnyel jár együtt. Minden tudományunk óh Szilfek! következőkből áll, mint bölcsen tudhatjátok: 132