A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Julow Viktor: Pope Fürtrablásának ismeretlen magyar fordítása

Első Ének Eléneklem, mely kegyetlen háborúságot okoza egykor Amor, és milyen valódi viszszavonás támada egy merész tréfából. Músám! Thyrsisnek szentelem ezen munkámat, 's azzal hízelkedek magamnak, hogy Belinda is méltóztatik elolvasni. Bár aprós dolgokról beszéljek, nagy dicsősséget nyerek mindazonáltal, ha egyik megihlet, a másik pedig tapsol. Mond meg Isten Aszszony! mi különös ok indíthatott arra egy ifjú Urat, hogy egy Szépet ostromoljon? Tanítts meg, micsoda még sokkal csudálatosabb ok kénszerítheté a Szépet ellentállásra? A'vagy szorúlhat-é oly kő szív egy nyalka Úrfiba? Ált'sütott (!) a Nap a fehér Ablak-szőnyegeken, 's szinte sompolyogva közelített súgárival azon szemekhez, melyeknek nyíltával fogyatkozást fogna szenvedni. Már rázogatták füleiket a' kedvelt ebek, ébredeztek a szerelmesek, kik álmatlanságról szoktak panaszolkodni; egy szóval dél volt. Háromszor nyiszorgott a' padlón a' czipő, haromszor!(!) szólít a csengettyű, 's a' megpattantott Zsebórák hallatták ezüst hangjokat. Még is aludt Belinda, bádjattan terülvén el derékallján. Egy Szilf ugyan is különös vonszódásból megnyujtá a Szép nyugalmát, ágyához vezeté a reggeli álmot, mely feje felett repkedett, és befedé őtet szárnyaival. Álmában egy Ifjút látott az Űttzán fényesebben öltözve, mint akármely Nyalka Űr szokott öltözni jelesebb napokon. Ezen látásra álmában is elpírúltt Belinda: az Ifjú formájában lappangó Szilf pedig igéző ajkával a' Leány füleihez simulván, ezt súgta neki: „Óh legszebb halandó! ezer meg ezer Égi lakosoknak gyönyörűsége 's óhajtások tárgya! ha valaha gyermek korodban megindított, midőn dajkád a levegői Lelkekről beszélltt, halld meg figyelemmel szavaimat. Mindeneknek előtte esmérd meg ön fényedet, és nagyságodat (!), 's ne szabjanak határt látásodnak a Földi és testi tárgyak. Némely szent titkok egészen elrejtődtek a' gőgös Bölcsek elől, 's csupán a' Szüzeknek, és gyermekeknek jelentődtek ki. El nem fogadná a pártos hitetlenség, á mit Néked fel-felfedezek; mert annak hivése csupán a szépségnek, és ártatlanságnak adatott. Tudd meg tehát, hogy számtalan legio Lelkek vesznek körűi szüntelen. Bár láthatatlan ezen könnyű Katonaság, mely a' Levegő alsó melyékén lakik, mindazáltal mindenütt nyomodban van; még a'Társaságokba, és Játékszínekbe is elkísér. Ha jól meggondolod ezen Levegői őrizetet, megvetéssel fogod nézni akármellyik két inassal járó Urat. — A' mi létünk egy idős a Világgal; mi hajdanában a legszebb fehér Személyekben lakoztunk; 's úgy költöztünk későbben ezen földi testekből a Levegőbe. Azt ne hidd valamiképp, hogy midőn meghalnak a' fehér személyek, meg halna vélek együtt ízlések és hajlandóságok; mert azt megtartják mind örökké. Gyönyörködve nézik a hajdan kedvelt Kártyákat; múlattságokra van egy L'hombre játék látása, ha nem játtzhatnak is többé, és ha nem csilloghatnak is többé a hintóból, szeretik legalább látni a pompás equipagékat; Lelkeik mindenkor visszatérnek első elemen tum jókra, mely charactereknek a' fő vonást adta. A büszkék, és nagyralátók Szalamandrákká változnak, 's mindég felfelé lobognak, mint a tűz, mely örök tanyajókká lészen; a' kik pedig itt szelídségek, 's nyájasságok által kedveltették magokat, a' vizekbe költöznek, habok módjára folydogálnak, és a Nymp.9 A debreceni Déri Múzeum évkönyve 129