A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1957 (Debrecen, 1958)

Béres András: A Déri Múzeum Debrecen környéki díszes pásztorbotjai

közelebb, mint a pusztán élő pásztor jellegzetes díszítőmotívumai. Alul pedig a felsőhöz hasonló négy virágmotívum zárja le az R. Tóth István készítő neve alatt a díszítmények sorát. A kiverés technikája itt azzal bővül, hogy igen szépen körülhatárolja a díszeket, ezzel egyben új csak őrá jellemző egyéni jelleget adva a kiverési műveletnek. Ez a bot egyébként a funkcióját vesztett darab igen szép példáját mutatja. Nem pásztor használatára készült, hanem egyedüli jelentősége a díszítések szép, szemnek tetszetős sorozata. Hossza : 100 cm. Díszítés H. : 32 cm. * * * A botot természetesen nemcsak jószágőrzésre használja a pásztor, hanem az segítőtársként minden útján elkíséri. Ivóban, mulatságokon is mellette van kézbeli eszköze. Verekedés során előrántja s vele méri a maga igazságát.

31 mint ahogy a pásztornóta mondja-; ,,így íldegélek és a pusztába; Nem parancsol senki bírósága Kis királyság az én állapotom, Törvínytevő az én görcsös botom.

,,i2 A fiatal pásztorok, bojtárok igen érdekes játékot szoktak unaloműzőként, néha virtusságból gyakorolni. Szembe állnak egymással, egyik felhajítja botját, a másiknak a levegőben el kell találni. Akinek sikerül, az a győztes. Néha fogadásra történt a játék, így egyik-másik pásztor több deciliter pálinkát vagy több liter bort nyert, amit természetesen közösen ittak meg a csárdánál. Némelyik bojtár olyan ügyességre tett szert a játékban, hogy társa levegőbe dobott botját az övével ketté törte annak nem kis bosszúságára. A hortobágyi pásztorok táncát pedig el sem lehet képzelni bot nélkül. Táncos figuráik között jelentős helyet foglal el a botforgatás, melynek két módját, a kifelé, tehát előre és a befelé, azaz hátra való módját ismerik aszerint, hogy a tánc sajátossága mit kíván meg. Gyakori figura a bot átugrása, a láb között átvétel, vagy éppen a keresztbetett botok között való táncolás.

33 Babonás szokások, eljárások és gyógymódok is fűződnek a botokhoz. A nyfradonyi pásztorok emlegetnek egy eljárást, amit egy öreg pásztortól lestek el. Aki könnyen meg akarja őrizni nyáját, annak ügyesnek kell lenni. „Az illető pásztor ember Szent György nap éjjelén éjfél 12 órakor elment valakinek a méheséhez, de lopva, hogy senki észre ne vegye. Onnét el kellett lopni a kasból egy dongót, mégpediglen úgy, hogy a többi méhek se vegyék észre. Ha ez sikerült, akkor még a méhkas elől egy csipetnyi homokot is kellett hozni. Utána a botja fejét ki kellett fúrni, beletenni a dongót, utána a homokot, aztán beönteni ónnal. Ha igaz, mert így beszélik, a pásztor csak leszúrta a botját a földbe, s a gulyája semerre el nem botorkálhatott, úgy megkötötte, hogy csak a bot körül legelészett."

34 31 Ecsedi István, Hortobágyi pásztorviselet. NÉ. XV. (1914) jegyzet. 82 Ecsedi István, Hortobágyi pásztor- és betyárnóták, Debrecen, 1928. 33 A hortobágyi pásztortáncok különböző módozataira a pásztortáncokról szóló munkámban kívánok részleteiben kitérni. 34 Nagy János nyíradonyi lakos szíves közlése. 116 ^H